Egy napos csúszással, de megérkezett az Ezen a héten... Két premier, de egyik sem az a tipikus nézőcsalogató. Ennek eredményeképp Kecskeméten be kell érni a múlt heti premierekkel, az országban másutt pedig egy musicallel és egy dokufilmmel.
Kilenc (Nine)
F.I.: Táncikálós-éneklős cucc a Chicago rendezőjétől, olyan nevekkel, mint Penelope Cruz, Marion Cotillard, Sophia Loren és Daniel Day-Lewis.
Guido Contini híres és gazdag, csakhogy az élete romokban. Ezért rendezi meg a musicalt, erről szól a film. Nem a bonyolultságával fog tarolni, annyi szent. De talán mással sem. Rottenen elég rossz kritikákat kapott, de a musical szerelmeseinek érdemes bepróbálni, hátha megtetszik.
Kapitalizmus: Szeretem! (Capitalism: A Love Story)
F.I.: Dokufilm Michael Moore-tól, aki ismét valami nagyon meglepőt próbál lenyomni az emberek torkán. A nép ezt általában szereti, szóval aki fogékony rá, az nyugodtan menjen el rá, biztos ugyanolyan érdekes, mint az eddigi filmjei.
A film arról szól, mint a címe. A kapitalizmusról. Mert az mindenhol ott van, de főleg az USA-ban. Belekerült még egy kis aktuális világválság, meg tényfeltárás és okfejtés is.
Igazából már a harmadik, de eddig vagy nem érdekelt vagy figyelmen kívül hagytam. Hogy miért? Mert annyira nem volt agyeldobós a cucc, mármint az első trailerek. Persze azért egy nyúlfarknyi kis bejegyzést megérdemelt volna, hisz csak Rob Marshall rendezi. Tudjátok, az Oscar-díjra jelölt csávó, aki a Chicagot alkotta. Többek között. Meg az Egy Gésa emlékiratait.
Az sem elhanyagolható, hogy milyen szereplőgárdát rángattak össze hozzá. Penelope Cruz, Kate Hudson, Marion Cotillard, Nicole Kidman, Fergie (igen, az énekesnő). Ezektől a hölgyektől egy jó érzésű úriembernek azonnal elkezdődik a nyáltermelés a szájában és ami extra, hogy mindegyikük tehetséges. Majdnem mindegyikük. De legalább is baromi szépek. És akkor Sophia Lorent majd elfelejtettem. Aki már fiatal, de még mindig remekül tartja magát.
Hogy férfi fronton se legyen gond, beválogatták Daniel Day-Lewist, akit elismerek, mint zseniális színészt, de szerintem a Vérző olaj durván túlértékelt alkotás. Bár lehet, csak azért csalódtam benne, mert mindenfelől azt hallottam, hogy igen, ez A film.
Egyébként, hogy a történet mellett se menjünk el. Adott egy színházi rendező, aki szeretné visszaterelni az életét a normális kerékvágásba, mert az romokban hever. Ezért készíti el a musicalt. Amúgy a darab a színházakban már létezik, díjat is kapott, mert elvileg annyira jó.
Van egy olyan sejtésem, hogy Oscaron kajolni fogják, a Chicagot is szerették. Most is minden megvan a sikerhez. Habár nem komálom túlzottan a műfajt, azért arra lehetett számítani, hogy nem hagyják veszni a műfajt, főleg hogy a Mamma mia és a HSM 3 is kasszát robbantott.
Itt a trailer, de figyelem, férfi társaim gyorsan kimelegedhetnek a nézése közben. Tovább után meg egy plakát, ami nem angol, sokkal inkább valami ázsiai, de azért jó. (Hazudtam, mert két plakát van a tovább mögött és csak az egyik ázsiai.)
Iratkozz fel, ha gyorsan akarod megtudni, frissült-e az oldal.
