Filmstúdiók: Miramax

Talán most a legaktuálisabb elindítanom ezt a rovatot, hisz egy remek stúdió távozott az élők sorából, így adjuk meg neki a kellő tiszteletet.

A Miramax mindig is arról volt híres, hogy pártfogolta az amerikai független filmeket és filmeseket egyaránt. Olyan műveket adott ki kezei közül, a teljesség igénye nélkül, mint például a Szex, hazugság, video, a Kutyaszorítóban, a Shop-stop, a Ponyvaregény, a Trainspotting, a Good Will Hunting, a Szerelmes Shakespeare, a Nem vénnek való vidék vagy a Vérző olaj. [teljes lista, angolul]

De nem csak filmeket adott ki, hanem szorgalmazta a fiatal tehetségek felfedezését, segítette őket, így olyan embereket indított el pályáján, mint Quentin Tarantino, Steven Soderbergh és Kevin Smith.

De ismerjük meg egy kicsit jobban a történelmét ahhoz, hogy megértsük, mit is veszített el a filmes közösség és hogyan agonizált a testvérpáros a Disney láncai alatt.

1979-ben alapította Bob és Harvey Weinstein Buffaloban, New York államban. A cégnek a Miramax nevet szüleik után adták (Miriam és Max = Miramax). Az eredeti koncepció szerint független filmek forgalmazását tűzte ki céljául a testvérpáros.

Az első sikerek akkor jöttek el, mikor a Weinstein testvérek a brit producerrel, Martin Lewissal együtt kezdtek el dolgozni. Neki köszönhetően jutottak két koncertfelvétel forgalmazásához, melyeket az emberi jogok megsegítéséért tartottak és melyeknek Lewis volt a finanszírozója. A két felvételt egy filmként adták ki, mely a The Secret Policemen's Other Ball nevet kapta. 1982-ben elég nagy sikert értek el vele, mely után megkezdődhetett a fiatal tehetségek felkarolása.

A tényleges siker viszont Steven Soderberghez köthető, valamint az általa rendezett és írt Szex, hazugság, videóhoz, ugyanis a cannes-i filmfesztiválon elvitte az Arany Pálmát, valamint Oscar-jelölést is kapott, mint legjobb forgatókönyv.

A Miramax a 90-es években élte fénykorát, megmutatta az embereknek, hogy a független filmek lehetnek éppoly jók, mint a nagy stúdiók által terelgetett, hatalmas visszhangot kapó művek. Ekkor a kritikai sikerek után eljött a várva várt pénzügyi áttörés is, több filmjük lépte át az akkoriban bűvös számként kezelt 100 millió dolláros bevételt. A testvérek forradalmat indítottak el melyeknek ők voltak az éllovasai.

Olyan filmeket vállaltak be, melyek később hatalmas sikereket értek el, ám akkoriban egyik nagyobb stúdió sem mert belevágni a forgalmazásukba. Így került hozzájuk Tarantino is és lett a Miramax "a ház, amelyet Quentin Tarantino épített". Oltalmazták és mindig biztatták, bátorították embereiket, akik mindig számíthattak a testvérpár segítségére.

Ugyanakkor Harvey Weinstein agressziójáról is híres, mellyel megpróbálta minél feljebb nyomni a ranglétrán a pártfogolt filmeket, művészeket. Nem egy film Oscar-jelöléseiért lobbizott az Akadémia tagjainál, olykor otthonukban zargatta őket, hogy megenyhüljenek egy kicsit. Sőt, odáig is elment, hogy megtudakolja, hogy a tagok hol tervezik a téli nyaralást, így pihenés közben tudta megnézetni velük az évi Oscar-esélyes filmjét. Egy alkalommal még Bill Clinton is azzal kezdte beszédét, hogy megköszönte Harveynak, hogy megmutatta neki a Bobby című filmjét.

1992-ben a Miramax üzletet kötött a Paramounttal, miszerint azok forgalmazhatták VHS-en és a TV-ben a stúdió filmjeit, majd 1993-ban felvásárolta a Disney, 70 millió dollárért.

A kapcsolat nem sokáig volt felhőtlen, a fivérek elég hamar összetűzésbe kerültek Michael Eisnerrel, a Disney egyik fejesével. Financiális és kreatív nézetkülönbségek is nehezítették a dolgot, valamint az is, hogy a Disney joga volt kimondani, hogy végül mely filmeket adhatja ki a Miramax.

Eisner csak vonakodva adott nagyobb szabadságot és pénzügyi támogatást Weinsteinéknek, akik az évek alatt meg tudták növelni a filmjeikre kiadott költségeket. A tárgyalások sokszor nem vezettek sehova, ezért is döntöttek úgy a fivérek, hogy ha fájó szívvel is, de kilépnek az általuk alapított Miramax kötelékéből 2005-ben és új stúdiót nyitnak, The Weinstein Company néven.

2005 után a szintén Disney fennhatóság alatt lévő Buena Vista Motion Pictures Group vette át az irányítást a stúdió felett, mely viszont kevesebb pénzt tudott áldozni a független filmekre. A Disney lecsökkentette az egy évben kiadható független filmek számát az addigi 15-20-ról, 6-8-ra. Hatalmas érvágás volt ez a stúdió számára, mint hogy az is, hogy a Weinstein fivérek távoztak.

Viszont a siker még így is tovább élt, az Oscar-jelölések záporoztak, hisz csak ez után készült el a Nem vénnek való vidék, valamint a Vérző olaj is, melyek egyben az utolsó jelentős sikere is voltak a Miramaxnak.

Ezek után a Disney megtette az utolsó előtti lépést, mely végleg megpecsételte a stúdió sorsát. 2009. októberében a minimálisnak nevezhető 6-8-ról mindössze 3 filmre korlátozta a 2010-es évben forgalmazható filmek mennyiségét, mivel nem látta értelmét pénzt belefeccölni többé.

A lépésnek sok értelme nem volt, mivel 2010. január 28-án a Disney végleg beolvasztotta magába a Miramaxot, mely megszűnt önállóan működni és így több, mint 80 munkatársat tett ezáltal munkanélkülivé.

Weinsteinék többször is megpróbálták visszavásárolni gyermeküket, ám a Disney fejese, Robert Iger azt mondta, hogy aki másfél milliárd dollárt rak le az asztalára, csak az viheti a Miramax nevet magával. Mivel a The Weinstein Company máig pénzügyi gondokkal küzd, nem tudta megvásárolni a stúdiót, melynek végül meg is lett az eredménye.

Így ért véget egy nagyszerű korszak, egy nagyszerű stúdió, mely 31 évet élt meg. Nem tudni, mikor lesz legközelebb egy független filmekből élő stúdió ily befolyásos és hatalmas, nem tudni, hogy a jelenleg 6 film közül, mely még a Miramax tulajdonában volt melyik lát napvilágot egyáltalán, nem tudni, hogy mi lesz így az olyan tehetségekkel, akiket nem fog tudni felkarolni a bajban lévő Weinstein Company.

Az viszont biztos, hogy a Disney áruba bocsátotta a Miramax nevet és a több, mint 700 filmet számláló forgalmazási lehetőséget. Stílszerűen 700 millió dollárért árulja a stúdiómogul, eddig az Alkonyat frencsájzal hirtelen meggazdagodott Summit Entertainment jelezte érdeklődését a vásárlás iránt.