Talán azzal indítanám irományomat, hogy nem célom elvenni freakin' kenyerét, elsősorban nem a legújabb filmekről fogok írni, hanem a régebbi alkotásokról, amik között rengeteg jó is található, amit érdemes megnézni. Remélem sikerül meghoznom a kedvét azoknak, akik nem látták az általam ajánlott műveket, illetve azoknak is, akik már látták régebben, de az emlékeket felelevenítve kedvet kaptak arra, hogy megnézzék újból.
A filmünk a mai modern korban játszódik, melyben főhősünk rájön arra, hogy a háborúban van a pénz. Ez némileg igaz is, de ha reálisan nézzük, a gyógyszeriparban is sok-sok milliárd forog, sőt meg merem kockáztatni hogy még nyereségesebb is lehetett volna emberünk. De most nem ez a lényeg, hanem az, hogy egyik nap eldönti: fegyverkereskedőnek áll.
Yuri Orlov, főhősünk, először kis tételben kezdi szétszórni az anyagot, majd ahogy halad a film előre, látjuk hogy hogyan ível felfele karrierje. Egy ideig azt érezhetjük, hogy dokumentáló célzattal magyarázza a történteket, de szerintem sokkal inkább visszanéz a múltjába, így szemlélve az eseményeket. Aztán persze szépen belehúzza testvérét is a rosszba, ketten sok országba eljutnak, rengeteg fegyvert eladnak.
A történet nagy része mégis Afrikában játszódik, ahol bemutatják a körülményeket, amelyek manapság is a krízishelyzetet okozzák. Sokan nem tudják, mik folynak a valóságban, ez a film bemutatja a mocskos igazságot, amely sokszor már-már dühítő, de ugyanakkor ironikus és groteszk is, ami mégis a valóságot tükrözi. Néha már azt gondoltam, hogy minek is erőlködnek a segítő szervezetek Afrikában, amikor úgyse érnek el vele semmit. Egy kissé kifordult világ ez, ami megindító pillanatokban is bővelkedik: gondolok itt az afrikai kislányra, aki megkérdezi tőle, hogy visszanő-e a karja. Borzasztó volt látni.
De nem csak szomorú pillanatokra, hanem nem kevés bravúros megoldásra is figyelmesek lehetünk, mert azért akad a Fegyvernepperben pár szemet gyönyörködtető húzás. Ahogyan kezdődik a film, az a maga módján nagyon tetszetős. A lövedék "szemével" látjuk a világot. A lövés enyhén mázlistának tűnik, de tegyük félre előítéleteinket, azért megadja a kezdő lökést, alaphangulatot a filmhez.
De akár kiemelhetném a kedvenc részem is: mikor egy arab fickó lő az ak-jával és a lelassított jelenetben a hüvelyek kicsapódására berakták a pénztárgépek csipogását, na az valami zseniális. Még egy és tényleg nem lövök le több apróságot belőle: az még különösen tetszett, amikor szétszedik az afrikaiak a repülőgépet. Mintha hangyákat látnék, ahogy széthordják a megtámadott zsákmányt.
Ami számomra kissé negatívum, hogy humorforrás nem igazán akad benne. Oké, nem egy vígjáték, de valamennyi azért egy romantikus filmben vagy akár egy drámában is lenni szokott, itt is belefért volna. Bár, ha jobban belegondolok, volt azért benne pár hatalmas "poén".
A legnagyobb talán az volt, ami elég érdekesnek tűnt számomra, hogy lerabolják Oroszország ukrajnai katonai felszerelését: a helikoptereket, a páncélozott járműveket, a fegyvereket, cakkumpakk. Felmerülhet bennünk a kérdés: ezt mégis hogyan sikerült kivitelezni? A válasz egyszerű, mint egy bot: ez egy film, ugyan hogy lehetne másképp ilyen könnyen. Vannak még ehhez hasonló bukták, amik szúrják az ember szemét, de azok felett talán könnyebben el lehet siklani.
Természetesen a hirtelen jött hírnév átka a rengeteg probléma, amit sokszor illegális cuccokkal, kokain és társai, na meg persze egyéb nyalánkságokkal próbál meg ellensúlyozni Yuri. Nem csoda hát, hogy hősünk is elég jól kivan néha. Talán ennek is köszönheti, hogy a végére térve elveszíti szinte mindenét és a kihallgató teremben ülve elmondja az igazságot, amely a mai helyzetre is teljességgel igaz: a legnagyobb fegyverszállító nagyhatalmak okoznak minden ilyen káoszhelyzetet, mivel nekik csak pénz, míg másoknak szenvedés. Ezért is történhetett meg az, hogy az olyan emberek, mint ő, a legfontosabbak az országok vezetői számára.
Végtére is a filmnek van mondanivalója, amit az emberek mindig hajlamosak elfelejteni. Remélhetőleg meghoztam a kedvet, nekem tetszett a film és remélem azoknak is fog, akik először lesik meg. Számomra a film 7 pontot ér, elvoltam vele.
A Disney utoljára 2D-s filmmel 2004-ben jelentkezett, annak a Legelő Hősei címet adta. Azóta csak animációs filmekkel rukkoltak elő, de úgy tűnik megtört a sok éves átok és mostantól újra csinálnak minden évben egy-egy rajzfilmet. Az új üzleti koncepció első szüleménye a Hercegnő és a béka, ami egy kicsit más mint az eddigi Disney mesék, de ugyanannyira szerethető és élvezhető, mint a régi klasszikusok.
New Orleans városában él Tiana, akinek a legnagyobb álma az, hogy saját étterme legyen. Persze ez nem megy olyan könnyen: pénz kell hozzá. Ekkor jelenik meg egy békává varázsolt herceg, aki felajánlja, hogy ha megcsókolja és visszaváltozik, segít hősnőnk álmának beteljesülésében. Minden rendben is menne, ha Tiana hercegnő lenne, ám mivel nem az, Ő is békává változik. Szerencsére a mocsárban lakik Odie mama, aki segíthet a két zöld ugribugri kis békának abban, hogy újra emberré változzon. Már csak el kell jutni hozzá. Persze a hosszú út során a két főhős egymásba szeret...
Miért is másmilyen ez, mint az eddigi Disney mesék? Először is: New Orleansban játszódik a jazz korszakban. Ez végülis nem olyan nagy szám, de ad neki egy kellemes, pörgős hangulatot és egész végig érezhető a pezsgés, amit a jazz nyújt. Persze ebben nagy szerepe van az elhangzott daloknak is, mert igen, azok is vannak. Noha a zenés betétek a régi Disney meséket idézik, mégsem olyan fülbemászóak, mint például az Aladdin zenéi. Nem éreztem azt, hogy egy kis idegesítő hang énekelné a fejemben, ahogy a többinél megszokott volt. Egy zene csak a kivétel, Odie mama éneke, az nagyon vagány.
A hercegnő és a béka nem azt a klasszikus formát követi, hogy egy csók és minden happy, pont ellenkezőleg. Ezt a giccset dobja a fenébe, hisz az nem tud mindent helyre hozni (lásd: Hófehérke). Itt pont ez okozza a galibát. Nem követi a jól ismert sablont, a hölgy nem kapja meg daliás hercegét pusztán egy smaci miatt. A lányból is béka lesz, ráadásul kiderül, hogy a békaherceg is egy csóró senki.
A harmadik dolog, ami miatt más, mint az eddigi hercegnős stuffok, az az a tény, hogy a hercegnő afro-amerikai. Tiana a rajzfilmgyártás első néger hercegnője. Ezt persze sokan annak tudják be, hogy Obama lett az USA elnöke meg bla-bla-bla. Hagyjuk ezeket az összeesküvés elméleteket, még akkor is, ha van benne valami igazság. Szerintem remek ötlet volt egy kis színt vinni (és most ne gondoljon senki semmi rosszra, csak így jött ki a szöveg) a Disney giccses, szőke, habos-babos, rózsaszín ruhás, lapáttal-verném-szét-a-fejét-hisztis-picsa hercegnői közé.
Mindezen pozitívumokhoz hozzájön még a tömérdek mellékszereplő, akik mosolyt tudnak csalni arcunkra. Legfőképp a jazz-függő krokodil és a beláthatatlanul szentimentális szentjánosbogár. Ezek összessége egy kedves, szerethető mese, amit érdemes megnézni.
Ha így teszünk, garantálom, hogy nosztalgiázni támad kedvünk, és 1970-től napjainkig az összes Disney mesét végignézzük. Igen ám, de akkor azon kapjuk magunkat, hogy a Hercegnő és a Béka teljesen eltűnt a tudatunkban, vagy ha nem is teljesen, akkor próbálunk rájönni, hogy miért nem fogott meg minket annyira, mint például anno az Oroszlánkirály vagy a Herkules, annak ellenére, hogy nagyon is jó mese.
Akárhogy pedálozott a Disney, hogy összehozzon egy a régi ikonokhoz hű mesét, valami mégis hiányzik belőle. Nincs meg a végén a nagy összetűzés, nincs meg a nagy választás, mert bárhogy végződik a kaland, hőseink ugyanúgy boldogok lesznek. Az, hogy a vége happy end már csak egy cseresznye a habon, ami a tortán van.
Mindezeket összegezve azért beigazolódott a papírforma, a Disney összehozott egy jó mesét, ami épphogy alulmarad a nagy klasszikusokkal szemben. Újrakezdésnek nem volt rossz és bízom benne, hogy még látunk ilyen vagy ennél jobb rajzfilmeket Walt bácsiéktól. Valami ilyesmire számítottam egyébként, úgyhogy ez most egy 7-es.
Az igazat megvallva azt hittem gagyi lesz. A TF 2-ős csalódásom után úgy gondoltam ez sem mutat újat vagy üti meg a mércét, de tévedtem. Szerintem ez a rész az eddigi legjobb, hogy egy kis Daft Punkot idézzek "Harder, better, faster, stronger". Végre eltűnt a rózsaszínködös varázsvilág és hűen tükrözi a könyvben elképzelt környezetet. És hamár a könyvnél tartunk. Tudtuk, hogy nem fogják 100%-ban az ott leírtakat vászonra vinni, nem is lehet, de ez csak egy régényadaptáció, tehát kissé eltérhet az eredetitől, ezért is nem fogok pálcát törni a film felett, ha nem ugyanolyan, mint az írás.
A történetről tömören és röviden: Harry 6.évét kezdi a Roxfortban. Voldemort visszatérése után mindenki a Kiválasztottnak tekinti, azonban a sötét fellegek gyülekeznek és valami baljós dolog van készülőben. Fel kell készülni a csatára, aminek a legjobb módja, ha kiismerik az ellenfelet. Így Harry és Dumbledore Voldemort múltját vizsgálja. Ám hősünk életét tovább bonyolítja a serdülőkor mellékhatása, a szerelem, valamint egy Félvér Herceg nevű titokzatos alak.
Nem vagyok odáig ezért a Radcliffe srácért, de be kell látnunk hogy most jól hozta a szerepet. A forgatókönyvírók végre sutba dobták azt a Harry-t aki siránkozik, meg depressziós, helyette kapunk egy vidám, beszólogatós, poénkodós srácot aki olyan, mint egy tipikus kamasz. Végre nem a papi életet hordozza magában a karaktere, hanem igenis megfordul egy lány után vagy éppen fűzi őket, esetleg még ki is használja, hogy ő a Kiválasztott. Szóval a 6 rész alatt egyedül most volt szimpatikus a karaktere. A filmben több szerepet kap Ginny (Bonnie Wright) és Luna (Evanna Lynch) is, ahol tudták becsempészték őket, aminek különösen örülök, mert kedvenc karaktereim közé tartoznak. Hermione (Emma Watson) egyre csinosabb, őt most sem a színészi tehetségéért szeretjük, amit lássunk be, nem sok van neki. Ron, azaz Ruppert Grint viszont az alakításával lefölözött mindenkit. Dumbledore és Piton olyan, mint volt. A többi karakter meg másodlagos, ugyanis a felsoroltakon kivül alig szerepel más, Fleur-t hiányoltam is. Egyetlen karakter más, mint ahogyan elképzeltem, ő pedig a Lavender csaj. Úgy gondoltam hogy valami dögös bige lesz, ehhez képest olyan, mint akit most szalajtottak el a tehén mellől egy amerikai farmról. Ha meglátod azt várod, hogy azt mondja "Oszt nektek otthon hány tehenetek van-a?". Egyszerűen idegbaj, de annak ellenére hogy ilyen még szórakoztató, talán pont a fentebb említett hibáért. Azt még megjegyezném ide a végére, hogy a csaj szereplők 80%-a jól néz ki.
Maga a történet nem bonyolult, ügyesen oldották meg a forgatókönyvírók. A könyvet 2-szer olvastam, és a filmet nézve nem volt az az érzésem, hogy ez is kimaradt, meg az is, meg nem is így volt. Mindenhol jól komponáltak, a Harry és Ginny szerelmi szálat is jól fűzték össze, majdnem jobban, mint a könyvben. A film közepébe csempésztek egy akciójelenetet, ami nem volt a regényben. Meg is lepődtem, de ezért egy hatalmas pirospont jár. Veszettül jó volt az a nádasos rész, viszont a végéről kihagytak egy csatajelenetet, amit sajnáltam, de ennek a hiánya nem rontott az élményen. Ha azt a részt is belerakják a film 20 perccel lenne hosszabb és lássuk be, alig van olyan elvetemült HP fan, aki majd 3 órát végig ülne (talán Én). Egy kis kuriózum:a film elején volt egy rész, mikor két szereplő jön le az emeletről, és az egyik megemlíti a másiknak "Van valami fehér a szád szélén." Ehh... ehh... lehet túl perverz a fantáziám, de egyedül én röhögtem ezen a teremben, pedig nem is volt vicces. Na hagyjuk.
Látványilag is odatette magát rendesen. Tesómmal néztem és egy tüzes jelenetnél tátva maradt a szánk. Nagyon látványos volt! Szóval képileg is pirospont. Lehet csak fáradt voltam, de egyes jelenetek mintha fekete-fehérek lettek volna. Ha így volt akkor baromi jó ötlet volt. Ha mégsem, akkor ideje szemészhez mennem.
Viszont rosszat is tudok írni a filmről. Az egyik: egyszerűen azt nem tudom megérteni, hogy ha valamit megcsináltak az előző részben, akkor azt miért variálják át. Emlékeztek a 2. részben az óriáspókra? Emlékeztek mekkora volt? Itt akkora, mint egy kutya. Na jó 2 kövér kutya. Meg tárgyak kinézetén is változtattak és még sorolhatnám.
A másik a szinkron. A HP sorozat azon kevés movie közé tartozott, aminek a szinkronja isteni. Na ezt most lerombolták. A fiatal Voldemort hangja fülsértő és akad még jócskán olyan hang, ami olyan, mintha egy általános iskolában a dráma tagozaton toborozták volna. Semmi játék a hangokkal, egysíkú. Mondjuk a főbbszereplők hangja most is betalált.
Összegezve. Megérte 3/4 évet várni. Nagyon jól sikerült és fel se tűnt, hogy a film két és fél óra lenne. Annak ellenére hogy tudtam mi lesz benne, izgultam. Gördülékeny volt, jól összerakott. Szóval Harry Potter és a Félvér Herceg 7 pont. Ha több akció lett volna akkor meglenne a 8.
Ma reggel volt kontroll vetítés, így beültem rá. Lehet másodjára is megnézem majd, ha nem is a történet, de a látvány miatt megéri, ugyanis (mint már írtuk) 3D-s. Maga a 3D élmény miatt érdemes megnézni.
A történet szerint Manny és Ellie első porontyukat várják. Diego ott akarja hagyni a csordát, mert fél attól, ha létrejön a mammutcsalád óvóbácsiként a maradék ragadozói hajlam is kiveszik belőle. Sid attól tart, hogy neki nem lesz már benne helye többé, így ellop pár tojást, hogy létrehozza saját dinasztiáját. Azonban, mint kiderül, a 3 tojás dínótojás. A dühös pikkelyes mama visszaveszi a picinyeit és Sidet is magával viszi a földalatti világba. A csorda meg persze újra egyesül, hogy Sidet megmenekítsék.
A történettel nem lenne nagy gond, mert nem sok akció történhetett a jégkorszak alatt, hisz balra nézzel jég, jobbra ott is, előtted, mögötted, alattad, mindenhol jég. Az emberek délre vonultak, így őket se lehet beleírni a sztoriba. Marad tehát a régi, jól bevált módszer, föld alatti trópusi világ dinókkal. Új helyszin, új ismeretlen környezet,új kalandok. Szóval ne legyünk finnyásak, jók a dinók.
A gond inkább a klisékkel van. A második rész tele volt ilyen dolgokkal, nem is lett akkora siker, mint az első. Ebben hál égnek talán egy kicsivel kevesebb van, és ami van, annak is csak egy része gázos. Az egyik ilyen a dinóvadász menyét. Eleinte zavart, hogy Tarzan és Rambó imitátor, de a végére egészen hozzá lehet szokni, aztán rájöttem, hogy igazán Ő viszi hátán a történetet, bár a virágos jelenet sok volt (ha látjátok majd megtudjátok). Összegezve sok olyan dolog van, ami más filmekből jött át. A nagyon veszélyes és hülye nevű dinó echte Jurassic Park 3 koppintás. Akkor van még a szülős jelenet, Sid és a pici dinók és még sorolhatnám. Mind, mind, mintha már lett volna valahol máshol. Kezdenek kifogyni az ötletekből.
A többi szereplő sem olyan már, mint régen. Sid nem olyan hülye, mint az eddigiekben, Manny és Ellie néhol túl csöpögös, Diego elfogadható, a két oposszum viszont még mindig király. Ha kevesebb szereplő lenne, szerintem sokkal jobb lehetne.
A történetben külön szálat képez Motkány és Motkánylány kálváriája. Nah ez viszont egy eszméletlen jó ötlet volt. Ketten hozzák a tipikus férfi-női kapcsolatot. Találkoznak, küzdenek, összejönnek, aztán kezdődik az egész előről. Ez egy üde színfolt az animációs filmben.
A poénok jók benne, meg is lepődtem, hogy ezek terén tudnak újat hozni. A célközönség a fiatalabb korosztály, így némely poént, melyet az idősebbeknek szántak nem fogják majd érteni, de van min derülniük nekik is, ám mivel nekik szól a film, néhol túlmagyaráznak dolgokat. Ehhez tudnám hasonlítani: valaki levágja az ujját, távolban két ember beszélget. "Fáj neki?" "Kérdezzük meg!". Hogyne fájna! Ezt még egy 5 éves is megérti.
Szóval, a negatív dolgok ellenére is jó kis film lett ez. A 3D élmény sokat dob rajta, jobb mint a 2. rész, és a Szörnyek az űrlények ellenen is túltesz. A TF2 utáni csalódás után igazi meglepetés volt, hogy ez ilyen jól sikerült, rosszabbra számítottam. Összességében jó volt és biztos megnézem másodjára is. A pontszám pedig olyan 6 és 7 között van. Ha az első része 9, a 2.része 4, akkor ez 7 pont. A végeredmény tehát 7/10.
Tegnap néztem meg, gondoltam egy kis felvezető a Transformers 2höz, de sajnos csalódnom kellett, ez sokkal jobb volt mint az est "fénypontja". Szinte minden szinten halálra alázza a Tf2öt, de ez lehet egyéni vélemény.
Kezdjük ott, hogy valójában nem vágom, mért mondja mindenki, hogy nem illik bele a Terminator idővonalba. Szerintem simán jó, mindenki a nagy harcot várta és azt is szállította a film. Szerettük volna látni a jövőt, most ittvan és mindenki fanyalog. Mégis minek kellett volna történnie? Az egész teljesen jó a hibái ellenére is. Mert azért az is akad, kezdve a terhes örökmozgó nőn keresztül a robot-ember szerelemig.
De nem is ezért kell nézni, pusztán a látvány miatt, ami azért rendesen odacsap. Amit elképzeltünk 3 részen keresztül most megelevenedik a mozivásznon. Posztapokaliptikus városok, kihalt tájak, terminatorok minden mennyiségben, ellenállás, John Connor végre nem idegesítő tinédzser szerepében és még sorolhatnám a pozitívumokat, de nem fogom, mert akkor mi maradna a moziba látógató érdeklődőnek? Jó, oké, tudom, hogy kicsit elkéstem a kritikával, de mostanában lefoglalt egy csöppet az érettségi, így nem értem rá moziba menni, de most pótlom, legalábbis remélem.
A történet nagy vonalakban, 2018at írunk, a Skynet átvette a hatalmat, a gépek próbálják kiírtani az emberiséget, ám ellenállók maroknyi csapata küzd ellenük, John Connorral az élükön. Végső csapást terveznek mérni a Skynetre, ám semmi sincs úgy, ahogyan tervezik.
Én a történetben nem találtam kivetni valót, de mivel nem hozott túl sok pénzt a konyhára eddig, pedig már nem most volt a premier, erős érzésem van, hogy nem valószínű, hogy elkészülhet az új trilógia Mcgvel. Pedig ez egy jó felvezető lehetett volna egy új epic trilógiához. Tulajdonképp semmi érdekes nem történt a filmben, olyasmi mint egy töltelék, egy kis ízelítő az elkövetkező durvuláshoz. De ha nem hoz sok pénzt a házhoz, lehet elfelejthetjük a többi, jövőben játszódó Terminator moviet.
A zene is illett a filmhez, de különösebben nem tett hozzá az élményhez, inkább csak elvolt mellette. Hiányoltam a Terminator 1-2 main themejét, de talán annélkül volt jó. A rendező egy új fajta látványvilágot tett le elénk, ami szerintem nagyon is tetszetős volt. A színészek is hozták a formát, Christian Bale nem tündökölt valódi fényében, ám még így is jó volt John Connorként. Az újonnan felfedezett Sam Worthington nagyon hozta Marcus szerepét, talán egy új akciósztárt avathatunk a személyében, hisz következő filmje James Cameron Avatarja, aztán pedig a Clash of the Titans remake is rá vár. Anton Yelchinnek is nagyon megszaladt a szekér, Star Trek, aztán meg ez.
Összességében véve pozitív csalódás volt, nem gondoltam volna a tömérdek lehúzó kritika után, hogy tetszeni fog, de úgy látszik, csak érvényes a szlogen, amit sajnos múlt éjjel találtam ki. Lényegében ez egy 7/10, mert jól szórakoztam.
Mindenki nézze meg, csak aztán döntse el, igazam volt-e, avagy sem. Ne hagyatkozzunk más véleményére, mert megeshet, hogy nekünk bejön egy nagyon lehúzott film is.
Ha valaki azt mondja tegnapelött, hogy megnézek egy Zac Efron filmet, körberöhögtem volna, sőt ha még azt is mondja, hogy tetszeni fog, akkor még le is hülyézem. Na de változnak az idők.
Vannak ugye olyan filmek, amikbe negatívan csalódunk, for igzempöl X-men kezdetek, viszont van pár olyan is, amibe abszolút pozitívan. Na a Megint 17 pont ilyen. Először azt hittem, hogy agyon feldolgozott story lesz gáz poénokkal és giccses környezettel, de nem így volt. A poénokon tudtam nevetni, némelyiket meg tátott szájjal néztem, közben ezt gondolva "ÚÚÚristen ez de bééééna!". A film nem tűnt 102 percesnek, kitudtam kapcsolódni alatta.
A történet röviden annyi, hogy van egy 37 éves főhősünk, Mike O'Donnell (Matthew Perry - Jóbarátok), aki úgy érzi, hogy elszúrta az életét. A felesége válókeresetet nyújt be, a gyerekei nem foglalkoznak vele, legjobb barátjánál, a játék és filmmániás Ned-nél lakik. Minden oka megvan rá, hogy zsákutcának érezze életét. Azonban egy éjszaka, egy különös baleset folytán másnap 20 évvel fiatalabban, 17 évesen (Zac Efron - High School Musical) ébred. Visszairatkozik a gimibe, ám a sors fintora, vagy inkább a forgatókönyvíróké, hogy egy iskolába kerül gyerekeivel. Úgyhogy nem csak a saját életét próbálja helyrehozni, hanem a porontyok magánéletét is. Persze közbe jön pár külső tényező, lánya idegbeteg pasija, kanos legjobb barát és neje, akit megpróbál újra meghódítani.
A szereplők igazán kitettek magukért, Matthew Perry hozta a Jóbarátokból megismert formát, egyik kedvenc színészem, sajnálom, hogy csak pár perc erejéig volt vásznon. Zac Efron-t szégyen, nem szégyen, most láttam először filmben, de ahhoz képest, hogy mekkora nyálgépnek tartottam eddig, jól játszott. Jól megformálta az egy csapásra 17 évessé vált, de gondolkodásban már felnőtt, a 80as években edződött karaktert. Úgyhogy szerintem még láthatjuk más nagyobb filmekben, van hozzá tehetsége. Mindenkinek taps jár, na jó, nem mindenkinek, de a többségnek igen. Azonban nem a HSM srác vitte a pálmát a filmben. A legjobb karakter benne szerintem Ned. És hogy miért? A kocsija rendszámtáblája miatt, vagy ahogy megpróbálja meghódítani a dirinőt, és ahogy Tünde nyelven beszélget vele, és még sok minden más miatt felejthetetlen. Külön filmet neki!
Miért is tetszett? Számtalan film készült már ebben a témában, de mégis tud újat mutatni. Új poénok, jól megírt dumák és szituációk. (Hozzátenném a poén részhez, hogy ebben is feltűnik a meleg poén, ami úgy tűnik elengedhetetlen kelléke mostmár a vígjátékoknak.) A főszereplő karakter nem esik végletekbe, nem lúzer, de nem is vagány "ki ha én nem csávó", egy köztes állapotot hoz, ezért jobban élvezhető a film. Mint minden ilyen stílusú filmnek ennek is az az üzenete, hogy ne akarjunk más életet élni, ne akarjunk mások lenni. Éljük a saját életünk, és ha problémák vannak benne, igenis hozzuk rendbe azokat. Értékeljük azt, amink van. Mindenkorra hasznos mondanivalók ezek. Összegezve tehát, jó film, kellemesen csalódtam, biztos többször nézős lesz. 7/10.
Nehéz helyzetben vagyok, mert a film tetszett, de azért valami mégiscsak hiányzott belőle. Konkrétan nem tudnám megmondani mi, mert a film azért nagyon ottvan a szeren. Nemhiába, a Harcosok klubját papírra vető Chuck Palahniuk követte el ezt a könyvet is, melyből a feldolgozás született. Talán az is vele a baj, hogy nem egy Fincher féle rendező készítette, nah arra igazán kíváncsi lettem volna. A potenciál megvan benne, illetve a végén a csavar is érdekes, de Clark Gregg nem igazán tudta kihasználni a könyv adta lehetőségeket. Ennek ellenére marha jól szórakoztam végig, teljesen lehet érezni rajta, hogy azért egy nem mindennapi dologról van szó. Sajnos nem szerzett magának olyan hírnevet, mint Palahniuk előző műve, de azért higgyétek el, megéri megnézni.
A történet egy Viktor nevű szexfüggőről szól (Sam Rockwell), aki eljár terápiás kezelésre is, ám még így sem igazán sikerül türtőztetnie magát. Tulajdonképpen mindenkit megkefélne, aki él és mozog, ám ez nem az élvezetről szól, csupán az orgazmus eléréséről, a teljes kiürülésről. Nem válogat ápolók, és munkatársak között, szinte bárki jöhet, aki épp arra jár. Van állása, ám az nem hoz annyi pénzt, hogy édesanyjának kórházi ellátását fedezni tudja, ezért egy kis plusz bevételhez juttatja magát. Esténként étterembe megy, majd ott direkt torkán akasztja a kaját, hogy aztán egy gazdag férfi vagy nő segítő keze után kapjon. A kiszemelt megmenti, majd életre szóló barátságot kötnek, és pénzt küldenek főszereplőnknek, mely már elég arra, hogy tudja fizetni a magánkórházat. A filmben végig vannak flashbackek, mely a fiú gyerekkorából emel ki részleteket. Először nem nagyon értettem, miért is vannak, de a végére kitisztult a kép, érthetővé vált.
A film tele van szexel, káromkodással, és bizony humorral is. A kórházi jelenetek szinte mindegyike nagyon jól el lett találva, az öreg nénik marha jól teljesítettek. Voltak jelenetek, ahol végig hangosan röhögtem, pedig ez álltalában nem jellemző, ha egyedül nézek valamit. A foglalkozása is teljesen jó, hasonlót eddig egy filmben sem láttam még. Sam Rockwell nagyszerűen alakítja a szexfüggő csalót, akit semmi más nem érdekel. Ez a szerepe kíváncsivá is tett a következő filmjére, a Moonra, de hagyjuk ezt, nagyon elkanyarodtam.
A végén a csavar talán tulságosan el lett kapkodva, ezért nem lett olyan nagy súlya, mint amilyennek lennie kellett volna. Ennek ellenére szerintem parádés volt, nem gondoltam volna a csajról. Végén van egy kis dráma, illetve az egész filmet áthatja valami furcsa hangulat a komédia mellett.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, mert tényleg tartalmas kikapcsolódást nyújt a film. A pontszám meg 7/10.
Nos a trilógia utolsó darabjához értem végre. Ígérem, hogy mostantól jóval kevesebb x-men poszt lesz a blogon. De azért ezt a kritikát még megírom. Szóval Halle Berry még mindig irtó dögös Ciklon szerepében, Hugh Jackman még mindig egy állat, a szó jó értelmében, és Ian McKellen még mindig nem szerepel jól Magnetoként. Persze ezt lehet csak én látom így, bizonyítja ezt a 2 Oscar-jelölés is, dehát mindenki különbözik, mindenkinek megvan a maga ízlése. Habár a trilógia utolsó darabja, ennek ellenére még rengetg finomság várható az elkövetkező években. Kapásból hó végén jön az Origins filmek előfutára Farkassal, majd lesz még Magneto és Deadpool eredettörténet is. Egy negyedik X-men filmről is rebesgetnek valamit az okosok, és talán lesz egy másik frencsájz First Class címmel, ahol a fiatal Küklopsz, Jane Grey és Bestia első kalandjait élhetjük át. Szóval lesz mit néznünk X-men fronton a jövőben, csak győzzük majd kivárni. Mindenesetre már közeleg a Wolverine film, ha valaki még nem nézte meg (példának okáért én), vagy aki megnézte az is menjen moziba, hisz mégiscsak ott teljes az élmény.
A harmadik rész kevésbé tetszett, mint a második, ám az első X-men filmnél egy fokkal jobb volt. A történet középpontjában ezúttal Jean Grey áll, és az ő hihetetlen mutánshatalma. Visszatér Magneto, az előző részben magához édesgetett Pyro, valamint új mutánsok is gazdagítják a sötét oldalt. Ottvan a megállíthatatlan Buldózer, valamint a villámgyors Callisto. Viszont az alkotók az egyik legjobb gonosz karaktert herélték ki, bizony Mystiquet. Nem értem mire volt ez jó, dehát ez van.
Másik oldalon is feltűnnek új, vagy eddig kevésbé előtérbe hozott mutánsok. Kolosszus, Angyal, Kitty, csak hogy néhányat említsek. Viszont itt is történt változás, nem is kevés. Igazából kíváncsi leszek, mit hoznak össze az alkotók a negyedik részre, ugyanis az x-men csapat jó része el lett távolítva a filmből. Szintén nem igazán értem miért, de valószínűleg a drámaiságot akarták ezekkel a dolgokkal erősíteni, ami nállam nem igazán jött be.
A történettel semmi gond, kicsit kevésbé átgondolt mint a második rész, ám a látvány kárpótol ezért. Mert meg kell hagyni, marhára látványosra sikeredett a harmadik rész. Sajnos valahol ez a film rovására megy, de még így is sokkal jobb, mint az átlag képregény adaptációk.
Jean Grey feltámad halottaiból, ám már nem teljesen az, aki eddig volt. Kiderül, hogy gyerekkorában került Xavier professzor magániskolájába, ahol hatalmas erejét megpróbálták falak mögé zárni, egy darabig sikerrel. Ám ezért két én jelent meg Jeanben, egy Főnix nevezető pusztító ösztönlény, és Jean, akit oly jól ismer mindenki. A baleset viszont felszínre hozta Főnixet, aki teljesen elnyomja Jean valódi énjét. Mérges, amiért eddig bezárva tartották, ezért mindent elpusztít ami az útjába áll.
Eközben találnak egy mutáns fiút, akinek a közelében minden mutáns erő semmivé lesz. A véréből kinyert anyagot fel akarják használni a mutáns betegség ellen, ám legtöbbjük nem betegségként vélekedik állapotáról, ezért sokan közülük Magneto mellé állnak. A történet középpontja e köré a konfliktus köré helyeződik, valamint megkezdődik a mutáns-ember háború, amely rengeteg áldozatot követel mindkét fél részéről.
A történetről ennyit, megemlíteném még a zenét, ami szerintem nagyon el lett találva. A speciális effektek ebben a részben a leglátványosabbak mindenképp, és a film összességében is nagyon jó. A végét természetesen nyitottan hagyják a készítők, hogy a negyedik részben talán visszatérjen pár ismerős arc is. Lényeg a lényeg, ez nekem 7/10 a sok értelmetlen dologért, melyet előbb már említettem.
Hm... Volt már olyan, hogy nem tudtátok eldönteni, tetszik-e egy film? Nos, most épp ebben a cipőben járok. Maga a film ugyanis teljesen idióta, ám mégis van benne valami könnyed lazaság, valami, ami megfogott. Jó lehet mondani hogy de szar ízlésem van, meg hogy mindenki lehúzta a sárga földig, imdb-n is 5.0 áll, de nekem akkor is bejött. Talán azért, mert egy csomó jelenet burleszkbe hajlik át, vagy mert a párbeszédek legyenek bármennyire is gagyik, remekül hozzák az oldschool hangulatot, a régi 50-es 60-as évek nagy filmjeinek hangulatát. Nagyon tetszett még a nyomozós, belső monológos dolog is. A ruhájáért megintcsak pirospont, a nyakkendő meg a fehér csuka valami iszonyat jól nézett ki. A látvánnyal amúgy sem volt probléma, oké enyhén másolja a Sin Cityét, ám Miller ott is társrendező volt, szal mért ne csinálhatná ő is így?
Az eyecandy faktor is kurva magas, van itt nekünk egy gyönyörű Eva Mendezünk Sand Seraf szerepében, és igen, nem semmi hátsó fertállyal áldotta meg isten, sokunk örömére. Valamint a szintén gyönyörű Scarlett Johansson Silken Flossként elcsábítva a férfi nézők szívét. És személyes kedvencem a Spanglish című film óta, Paz Vega aki Plaster of Paris szerepébe bújt.
A többi színésszel sem volt különösebb bajom, nem tudom mért mondja mindenki hogy ez Samuel L. Jackson legrosszabb játéka, amikor sztem a Hipervándorban jóval szarabbul játszott. Teljesen hitelesen hozta az őrültet, amit a szerepe is megkívánt. A másik fő szereplő pedig maga a Spirit, Gabriel Macht. Nekem az ő alakításával sem volt különösebb gondom, jó nem egy színészzseni, dehát ez van.
Amúgy az egész filmben az volt a poén, hogy a Spiritet senki nem ismerte fel, még a halála előtti barátnője (Sarah Paulson) sem, pedig mindig ő ápolta le a megsebesült Spiritet. És azt sem mondhatnánk, hogy az egész arcán maszk volt vagy ilyesmi. Dehát elnézzük, mert teljesen beleillik a filmbe, meghát úgyis szuperhősős képregényadaptáció.
Nem tudom, hogy az eredeti képregény milyen volt, de a belőle készült film sem olyan rossz. Nem kell komolyan venni, el kell siklani a részletek felett. Sokszor volt olyan érzésem, hogy te jó ég, ez pont olyan mintha a Tom és Jerryt látnám élőszereplős filmben. Például amikor a Spirit és Octopus elkezdtek verekedni, és egyikük sem sérült meg komolyabban, vagy egymás után szedték elő a semmiből a nagyobbnál nagyobb fegyvereket. Így utánagondolva egy kis Kengyelfutó Gyalogkakukk íz is maradt a számban a film megnézése után. Mint mondtam rengeteg jelenet hajlik már-már burleszkbe, amikor Octopus SS-tisztnek öltözik, vagy japán szamurájnak, vagy mikor épp a Muffin nevű cicáról beszél, hát ott padlón voltam.
Szó mi szó nem kell vérkomolyan venni a filmet, a készítőknek nem is az volt a céljuk, hogy egy újabb Dark Knightot teremtsenek, hanem hogy szimplán szórakoztassanak. Nállam el is érték, ha sok fanyalgónál nem is. Részemről ez egy 7/10.
Meg kell hagyni, marha jól szórakoztam a filmen. Már régóta vártam egy kis autós száguldozásra, tökös beszólásokra. És most meg is kaptam, a film tökéletesen kikapcsolta az agyam arra a valamivel több mint egy és háromnegyed órára. Pozitívumként említeném meg, hogy Vin Diesel és Paul Walker visszatért a negyedik Fast&Furious filmbe. Valahogy a harmadik rész nélkülük nem volt az igazi, bár személy szerint az is bejött, főleg a japán lányok miatt. Nekem az utalás is tetszett a Tokyo Driftre. A filmhez hűen láthattunk csinos hölgyikéket, fasza verdákat, még faszább akciójeleneteket, valamint megtudhattuk hogy Vin Dieselnek nem árt a golyó. Néhol kilógott a lóláb (na jó nem néha), szal aki nem szereti a valóságtól elrugaszkodott dolgokat, valószínűleg sikítva rohan ki a moziteremből, mert bezony az akciójelenetek többsége nem a realitásra hajt, sokkal inkább a látványra. Ami persze nem baj, hisz pont ezt várjuk ettől a filmtől.
A történetet is csak keresve találjuk, abba sem fektettek túl nagy hangsúlyt, ám valahogy passzol az egészhez. Szóval van a mi derék Dom barátunk, aki még mindig a rossz úton tevékenykedik, országúton menet közbe lopja az olajat ésatöbbi. Ám félti a barátnőjét és a barátait, ezért otthagyja őket, Mexikóba megy. Brian, miután az első részben futni hagyja Dominicet, leüli a rá kiszabott börtönbüntetést és ismét az FBI kötelékébe lép. El akarják kapni a helyi drog kartell fejét, Bragát akihez az út David Parkon keresztül vezet. Itt találkozik Brian Dominickal, akit a bosszú hajt, ám hogy miért azt nem lövöm el, tessék megnézni. Innen egyenes út vezet az utcai versenyekhez, lövöldözéshez, robbanásokhoz. A végefele van egy hiperszuper hatalmas csavar, amitöl nem igazán esett le az állam, merthát már az elején sejteni lehetett. A történetről nagy vonalakban ennyit, ja meg annyit hogy az elején felpörget a film, majd leül egy kicsit, hogy aztán a végéig le se álljon az adrenalinfolyam. A zenék is rendben voltak, teljes mértékben illeszkedtek a filmbe a hip-hop dalok, ahogyan azt már megszokhattuk.
Összességében véve tényleg jó 4. részt kaptunk, amire a harmadik rész bukása után senki sem igazán számított. Igaz benne voltak az első részben már megismert húzónevek, amik talán hiányoztak a Tokiói hajsza sikeréhez.
Iratkozz fel, ha gyorsan akarod megtudni, frissült-e az oldal.
