Vesztesek háborúja. Kicsit retro, kicsit buta, de legalább szórakoztat. Na nem mindenkit, de azokat biztosan, akik a hasonló, bot egyszerűségű történetekért, a lövöldözésekért és a cool jelenetekért vannak odáig. Beismerem, hisz nem szégyen: én is közéjük tartozom.
Mert egyszerűen tényleg a 80-as, 90-es évek akciófilmjeit idézi néhol. Hogy miért? Kezdjük a történettel. Nagyon speciális gyilkológépek osztaga, nagyon mélyen a dzsungelben, nagyon készek rá, hogy kiírtsanak egy egész rancsot, ahol egy nagyon gonosz ember vert tanyát. Igen ám, de nagyon csúnyán átverték őket. Az egész csapatot meg akarták semmisíteni, miután végeztek a feladatukkal. Természetesen túlélik a dolgot, de mindenki azt hiszi, hogy meghaltak. Még maga Max is, az egy szótagból álló nevű nagyon gonosz főgonosz, aki világuralomra akar törni.
Na de ki is ez a Max? Miért akarta Végképp eltörölni a felbérelt Kommandót? Ki ez a nagyon dögös badass chick, aki minden b-kategóriás akciófilmben feltűnik és akinek kilétét és motivációit homály fedi? Miért kell minden hasonló kaliberű filmbe beletenni egy hacker geekarcot? És végül: miért olyan a főgonosszal forgatott jelenetek 99 százaléka, mint egy burleszk? Ha a két legutolsó kérdésre nem is kapunk választ, a többi kérdés mind megválaszolódik a film végére.
Mondtam én. Mint egy bot. Noha azért akadnak különbségek is, amik sejtetik velünk: nem a 90-es évek egyik remekművét nézzük épp. Hisz azért nem lehet összehasonlítani a Losers egyik színészét sem a tesztoszteron bomba, kigyúrt állat, kétajtós frigó Schwarzeneggerrel, Lundgrennel vagy Stallone-val. Izomkötegeket, izzadságot, vért és verejtéket nézve talán összesen nincs a filmben annyi, mint egy Conanban, Rambóban vagy Tökéletes katonában, viszont itt néhol fel lehet fedezni színészi alakítást, persze csak annyit, amennyit a műfaj megkövetel.
Mert játékukat tekintve ezek a színészek még mindig mérföldeket vernek az előbb említett Utolsó akcióhősökre, de valljuk be: most egyik színész sem erőltette meg magát. Igaz, nem is volt szükség rá, hogy Oscar-díjas alakítással kápráztassák el a nagyérdemű érdemet, egyszóval hozták a papírformát. Jeffrey Dean Morgan laza volt, Zoe Saldana szép, Chris Evans pedig kevésbé idegesítő, mint általában.
És még a rendező, Sylvain White is megállta a helyét. Noha sejtem, de igazából nem tudom, hogy a retro vonal szándékos volt-e, vagy csak a rendező tehetségtelenségét támasztja alá, de a mi szempontunkból igazából mindez lényegtelen, hisz egy dolog a fontos: a film szórakoztat, úgy ahogy.
Az akciók látványosak és hellyel-közzel megvan a kellő dinamizmus is, ami eladhatóvá teszi az agyatlan lövöldözést, a poénok nagy része vicces, bár a vége fele befigyel a GYU-effektus, mikor a 25. befejezéssel akarják lezárni a filmet, a történeten nem kell agyalni, sőt, történetet sem nagyon kell keresni. A zenék és az operatőri munka mind-mind megállja a helyét, panasz igazából erre sem lehet. Ezeket figyelembe véve felmerül a kérdés az emberben: kell ennél több egy jó filmhez? Igen, kell. Vagyis kellett volna.
Na de micsoda? Példának okáért az, hogy ne kúrják el teljesen a végét. Egyszerűen érthetetlen számomra, hogy mi a fene történt az addig korrektül felépített filmmel. Amíg a rendező elment cigiszünetre, addig a wc-s néni gyorsan befejezte, hogy azzal se legyen több gond? Vicc.
A másik baromira zavaró tényező, amit már meg is említettem, az nem más, mint a főgonosz személyisége. Egy Chaplin vagy Bud Spencer filmben bőven elmegy egy magából teljesen idiótát csináló Lo(o)ser, de egy ilyen kaliberű akciófilmben legalább az ő személye legyen hiteles. Ha valaki gonosz, legyen olyan, akitől a kisgyerekek rosszat álmodnak éjszaka, akitől a felnőttek összeszarják magukat, akitől az emósok vagdossák az ereiket, akiért a sátánisták imádkoznak.
De ez mind nem is fontos, hisz a lényege egy gonosz karakternek csak ennyi lenne: higgyem el neki, hogy ő most igenis a világ elpusztításán, egy háború kirobbantásán vagy épp egy csecsemő cumijának az ellopásán fáradozik. Amíg ez nincs meg, addig a film erőtlen marad. Hiába a jó poén, hiába a cool akciójelenet, hiába a szexi csaj, a film ergya, izzadtságszagú és béna próbálkozás marad.
Sajnos mindez baromira lerontja az összképet, sőt, a szuperhiró-muvis eltüntetek egy egész szigetet egy bombával felállás még rá is szar egy jóízűt a már amúgy is elbaltázott receptre.
A vége? Korrekt próbálkozás egy alapjaiban véve tehetségtelen rendezőtől. Nem kiemelkedő film, nem jó film, de szórakoztató, ha minden negatívumát meg tudjuk bocsátani neki. Én megtudtam, még ha nem is ez jön le az írásból. Hogy miért? Szórakoztat, mint vasárnap este a Film+-on egy huszadrangú film, amiket én baromira kedvelek. Viszont aki irtózik a hasonló dolgoktól, az nyugodtan kihagyhatja. 6/10.
Talán nem hazudok, ha azt mondom, hogy ez a film kapta a legkevesebb reklámot a The Serious Man mellett a legjobb film kategóriában. Talán ez azért lehetséges, mert nem sok keresnivalója van a mezőnyben. Nem hiszem, hogy jó döntés volt ötről tízre emelni a jelöltek listáját, mert ez így, ilyen formában kissé sekélyessé tette a díjat.
Persze a filmnek azért nincs miért szégyenkeznie, hisz egy szerethető alkotásról van szó, de engem nem kapott el igazán. Noha minden megvan benne, ami Oscar esélyessé teheti, egy lány története, aki félredobja középiskolai tanulmányait, hogy aztán egy nála jóval idősebb férfival járja a világot, mégis úgy gondolom, hogy azért került ilyen magasra, mert nem volt más.
Nyilván tévedek és nem is erről kéne szólnia az írásnak, hanem egy lányról, akit Carey Mulligan személyesít meg. A fiatal hölgy alig múlt 25 éves, de már most együtt emlegetik a legnagyobb színésznőkkel és valljuk be, jogosan. Nagyon erősen játszik és van valami egészen különleges bája, ami belengi az egész teremtést. Perfektül hozza a kis csitri szerepét, aki tanulni is szeretne, de ugyanakkor világot látni is. Hisz mi lehet nagyobb hatással egy művészetek iránt érdeklődő 16 éves lányra a '60-as évek Londonában, mint egy párizsi út?
Természetesen mindezt egyetlen férfi adná meg neki, aki meglátta a szakadó esőben toporgó lányt és hazafuvarozta. Aztán ismét összefutottak és szinte elkerülhetetlenné vált az egymásba szeretés. De milyen célok vezérlik a jóval idősebb Davidet? Vajon tényleg szereti a lányt és mindent megadna neki vagy csak kihasználja és ezért halmozza el ajándékokkal?
Ebben az esetben kéne a szigorú szabályokat felvonultató szülőknek fellépniük gyermekük mellett, hisz hiába tűnne részükről anyáskodásnak, mégis fontos szerepük van abban, hogy lányuk ne kanászodjon el. Csakhogy ezt a 30-as éveiben járó életművészt, a Davidet játszó Peter Sarsgaard olyan tenyérbemászóan játssza el, hogy még velük is képes elhitetni, hogy az élet az ő oldalán csodaszép. Egy 16 éves lány hogyan gondolhatta volna másképp?
Jenny, Davidnek köszönhetően, a meleg és biztonságos szobájából, a szigorú, ugyanakkor az életét jelentő középiskolából, a jól megszokott környezetéből hirtelen belecsöppen ebbe a fura, színes-szagos, számára teljesen idegen világba. Elvarázsolják a fiatal leányzót a bálok, az utazás, a finom parfümök és a naphosszat tartó semmittevés, mindezt egy férfi kitartott barátnőjeként. Itt nem számít, mennyit tudsz a művészetekről, nem számít, hány nyelven beszélsz, hisz az előbb-utóbb úgyis feleslegessé válik.
Talán ezért is állítja kontrasztba Jenny-vel a butácska, de szép Helen karakterét a rendező, aki a jövőjét vetíti elé. Egy olyan jövőt, ahol csak az számít, milyen ruhát viselsz, hogyan áll a hajad, milyen parfümöt használsz és hogy milyen márkájú dohányt szívsz. Mindez megmutatja a lánynak, mire számíthat, ha valóban otthagyja az iskolát. Csakhogy őt nem érdekli, milyen sekélyessé és butává válhat, hisz a nagyvilág és a pénz őt is elvakítja, ahogyan sok más tinédzserrel is megtette már.
Természetesen ennek a világnak is van ellenpólusa, a konzervatív tanárnő, Miss Stubbs személyében, aki talán azért nem elég meggyőző Jenny számára, mert látszólag begyepesedett, szürke és átlagos. Hogyan is versenyezhetne egy mezei tanárnő ezzel a hatalmas olvasztótégellyel, amit külvilágnak hívunk. Hisz tudás, tanulás nélkül mindenki egy átlag ember szintjére süllyed, hiába a sok puccos ruha és étterem.
Egy fiatal lány nővé érését, felnőtté válását követhetjük végig, aki eme kalandjából rengeteget okul. A film még sem volt olyan nagy hatással rám, a nagyszerűen megírt karakterek, a gyönyörű operatőri munka, a néhol már-már brilliáns színészi játék ellenére sem. Mindenki beleadott apait-anyait, ez látszik is rajta, talán még az Oscart is Mulligannek adnám, mint legjobb színésznő, de hogy filmként nem működik úgy, mint kéne, abban is biztos vagyok.
Mindezek ellenére szívesen ajánlom mindenkinek, hisz közel sem tucatfilm, ahogyan a The Blind Side például. Aztán mindenki eldöntheti maga, hogy megvolt-e benne az a plusz, ami az idei Oscar versenybe beemelte. Mindent egybevetve nem bántam meg, hogy megnéztem, de hogy újrázni sem fogom soha, az is száz százalék. Egy erős 6 pont lett ez, a tanulságot is levontam és hogy közhellyel éljek el is árulom: a hibáiból tanul az ember. Feelgood film ez, de úgy látszik, mégsem lehet minden ilyen filmmel levenni a lábamról.
Guy Ritchie jött, látott, de rúgott egy akkora luftot, amiért nagyon, de nagyon kár. Pedig megvolt benne az a plusz, amivel kiemelkedhetett volna a karakter a saját maga ásta sírból. Se az ökölbajnok Holmes, se kedves segítőtársa, Dr. Watson nem tudott annyi színt vinni a legújabb kalandba, amiért 1 év múlva is emlékeznék rá. Kár érte.
Még így az elején leszögezem, kapni fog rengeteg hideget és csak kevés meleget, ennek ellenére nem rossz film, egyszeri megnézése ajánlott, de...
...Mr. Madonna egyszerűen nem tudta kiaknázni az elgondolásban rejlő lehetőségeket, amiért maradandó maradhatna az újkori Sherlock Holmes. Nem ülnek a poénok, nem hagy elegendő időt a rendező arra, hogy észrevegyük: Holmes és Watson már megint egymást szivatja, így az instant odamondogatás nem is csal többet arcunkra, mint egy-egy félmosoly. Pedig lehetett volna kisebb-nagyobb hatásszünettel, jobban megírt monológokkal akár az év egyik legjobb filmje is, de így sajnos a középszernél leragad.
Most, hogy így elvettem mindenki kedvét a film megnézésétől, azért írnék a pozitívumokról is, mert akad benne az is. Kezdjük a színészekkel: Robert Downey Jr. napjaink egyik legkarakteresebb színésze, tudjuk ezt a Kiss Kiss Bang Bang óta. Most is hozza a formáját, élettel tölti meg Holmes karakterét, amire már igencsak ráfért a vérfrissítés.
És most parádés visszautalás következik a beharangozóra: a karakter mégsem tudott kiemelkedni a saját maga ásta sírból, a nagyszerű játék ellenére sem. Hogy miért? Kezdjük inkább ott, hogy mi is ez a sír és hogy hogy jön össze később ebből a metafora.
A legnagyobb bajom mindig az volt ezekkel a filmekkel, hogy baromi unalmasak és vontatottak. Lehet, hogy csak én nem láttam a jobbakat, de ettől függetlenül befolyásoltak a látottak. Sajnos a legújabb kaland is megragadt ebben a folyóban. Miért? Mert nem volt elég dinamikus az egész, annak ellenére, hogy belevitték az ökölbajnok fonalat meg egy csomó más újítást.
Ami annyira nem is volt az. A legtöbben azon hőbörögnek, hogy Ritchie akcióhőst csinált a szereplőkből, holott az eredeti Sir Arthur Conan Doyle történetekben Holmes kiváló kardforgató és ökölvívó volt, remekül ismerte az emberi testet, jó érzéke volt a kémiához, valamint az ópiumot, kokaint és az alkoholt sem vetette meg. Mindez tetten érhető az új filmben, kivéve a drogokat. Gondoljuk csak át: tényleg akkora újítás volt ez a film vagy végre megkapta méltó megfilmesítését a karakter?
De nézzük csak tovább. Mint a filmből is kiderül, Watson katona volt, mielőtt rálelt Holmesra, így tőle is elvárható, hogy jól bánik a pisztollyal, valamint hogy ökölharcban sem verik laposra. Még egy pipa az eredeti könyvek javára. Igazából a tisztelt rendező úr csupán visszatért a gyökerekhez. De elég legyen az összehasonlításból, nézzük a történetet.
Lord Blackwood elfogásával indítunk, aki régi ellensége Holmesnak. Börtönbe kerül, ám mielőtt felakasztanák, magához hívatja detektívünket. Ködös utalásokat tesz a jövőről, elmondja, hogy halála után ugyanúgy folytatódni fognak a gyilkosságok és hogy mindez csak a kezdet. Felakasztják, a Blackwooddal szóba hozható emberek sorban halnak meg, ezért Holmes és Watson gyanakvóba esik. Vajon tényleg meghalt a gonosz, netán kijátszotta a kikerülhetetlen halált?
Remekül építkezik a film a krimi kliséire, csavaros a történet, eléggé misztikus is ahhoz, hogy lefoglalja a gyanútlan mozilátogatót, ám a korosodó, több ezer filmet tarsolyában tudó filmbuzit már kevésbé, ugyanis visszaköszön az unalmasság és a vontatottság is. Ezt orvosolhatná a film buddy-movie szerűsége, de mint már írtam, egyszerűen Ritchie nem tudta megfelelően tálalni a két karakter szurkálódását.
Viszont a 19. századi Anglia remekül nézett ki, még akkor is, ha messziről kitűnt, hogy nem kevés a CGI, főleg a kitartott nagytotálok. Viszont ami nem számítógép kreálta, az kellően mocskos, bűzös és fertőtől dagadó. Remekül hozzátesz még a hangulathoz Hans Zimmer zenéje is, ami ugyan eltér a tőle megszokottól, de üdítően hat a filmre.
Minden negatívuma ellenére jó nézni, egyszer. Amolyan tetszett is meg nem is, mosolyt is csalt az arcomra, meg keserű szájízt is hagyott benne. Mivel a végén lévő cliffhanger miatt borítékolható a folytatás, így bízom benne, hogy azt már sikerül elég élettel megtöltenie a brit úriembernek. Pontszámilag kap egy 6/10-et, amiért fáj is a szívem rendesen, de nézegetve a többi 6 pontos alkotást, azt hiszem teljesen reális.
Butler idén hány filmben is szerepelt? Ha jól számolom 3ban. Sajnos mindhez volt szerencsém, de hálisten mindet túléltem. A Csúf igazság után komolyan elgondolkodtam rajta, hogy szeretem-e én ezt a csávót (természetesen full hetero értelemben), de rájöttem, hogy az ő karaktere volt egyedül értékelhető abban a giccsparádéban.
Aztán volt egy Gamer, ami jött, látott és örökre megutáltatta velem a Neveldine-Taylor nevet. Ami ugye nem egy ember, hanem kettő, de lényegtelen, mert lassan kezdem őket is Uwe Boll halhatatlan neve mellé gravírozni a meg-nem-értett-művészek címke alá, ami egyébként közvetlenül a ne-torrentezz-mert-a-hollywoodi-producernek-nem-fogja-futni-egy-másik-nyaralóra-a-Bahamákon címke mellett foglal helyet.
A demoralizáló bevezető után azzal kéne folytatnom, hogy a harmadik Butler film is egy fostalicska, de akkor hazudnék, mert ez bizony meglepően jó lett, eltekintve a végétől, de erről majd később. És ami az igazi meglepetés, Gerard Butler, az ember, aki slow-motionben kaszabolja a perzsákat, lejátszotta Jamie Foxxot a vászonról. De úgy, hogy Foxx helyében elbújtam volna egy sarokba vagy egy asztal alá és addig sírtam volna, míg helyre nem jön minden.
Na de miről is szól a film? Egy este Clyde Sheltonékhoz vendégek érkeznek. Ezek nem olyan vendégek ám, akiket sütivel és üdítővel várunk, sokkal inkább kéjgyilkos rablók, akik a férfi szeme láttára gyilkolják és erőszakolják meg feleségét és lányát. Természetesen elkapják őket, ám a feltörekvő ügyész, Nick Rice vádalkut köt egyikükkel, így neki csak pár év börtön, míg a másiknak halál a jutalma. Természetesen mindezt Clyde tudta nélkül. Butler karakterének az teszi be a kaput, mikor látja az ügyészt kezet fogni a családja gyilkosával.
10 évvel később járunk, a halálra ítélt fogoly kivégzésén. Az előre eltervezett, lazulós, jammelős est a kivégzéssel egybekötve elmarad, helyette szörnyű kínok között, agonizálva tér a másvilágra az elkövető. Majd pár nappal később megtalálják az azóta szabadon engedett társát is, csak éppen 25 különböző darabkában. Minden szál Clydehoz vezet, aki elismeri tettét, börtönbe kerül, de figyelmezteti Ricet, ha nem ismeri el tévedését, bosszút áll mindenkin. És az a helyzet, hogy ez működik is. Clyde a börtöncellájában csücsül, ám a kivégzések tovább folytatódnak. Kedves olvasó, kérlek ne anyázz, mindez a trailerből is kiderül, valamint körülbelül a film első 20 percét öleli fel.
És egészen az utolsó 20 percig szinte tökéletes a film. Iszonyat cool, ahogy Butler a legkülönfélébb módokon öli meg az általa bűnösnek vélt embereket, mindezt úgy, hogy közben a cellájában pihen, a saját IPodján zenét hallgat és közben bélszínt majszolgat. Egyszerűen élvezet nézni, hogy végzik a tettesek, amolyan gilty pleasure. Egy darabig még azonosulni is tudunk a figurával, aki szemberöhögi az igazságszolgátatást, végez a tettesekkel, akik mellesleg teljesen megérdemlik. Ám egy idő után a férfi karaktere átvált őrült mészárossá, aki már azt sem tudja kiért és miért harcol. Ekkor jön az a dolog, ami eleve kárhozatra van ítélve. Ekkor kéne azonosulnunk Foxx karakterével, ekkor kéne izgulnunk érte.
Aztán jön az utolsó 20 perc. Én körülbelül 5 percig az ágyam alatt kerestem az arcom, mert nem csak hogy leszakadt, de még el is menekült. Egyszerűen nem hittem el, hogy ez a megoldás. Ennyire banális dolgot rég láttam, pedig mostanában nem egy szar filmet néztem, de a vége még a Disaster Movie nevű okádékon is túltett, amit volt szerencsém 5 percig bírni hányás nélkül (tudom, hős vagyok). Ennek ellenére nézhető a film, az első 1 óráért mindenképp, aztán meg döntsétek el, hogy kikapcsoljátok-e vagy Butler nevét sikongatva, ostorral a seggeteket verve élvezitek a végkifejletet.
Mint írtam, Butler lejátssza Foxxot. Persze ez nem azért van, mert Foxx rosszabb színész lenne, egyszerűen nem találta a karaktert, amit nem is csodálok, látván azt, mennyire felszínes. Egyszerűen nem kapott teret, nem értette, mit is kéne játszania. Mert az elején utáljuk, a közepén is utáljuk, a végén meg már szeretnünk kéne, de ez sajnos sehogy sem jön össze. Butler viszont teljesen rátalált a szerepre, jól alakította a sebzett családapát és a cool rosszarcot is, aki bosszúvágyból jeles.
A film hál isten csak szórakoztatni akar, de típusából kiindulva akár morális kérdéseket is boncolgathatna. Ilyeneket például. Igazságos-e az igazságszolgáltatás? Lehet-e a szemet szemért, fogat fogért elvet alkalmazni? Ha igen, hol a határ? Mikor bosszulja meg az ember a rajta esett sérelmeket és mikor esik túlzásba? Mikor válik tömegmészárossá? És folytathatnám, mert még csak most kezdek belemelegedni, de akkor mi maradna az egyszeri szemlélődőnek? Ilyesmiken gondolkodhatnánk, ha épp nem az arcunk után kotorásznánk a seprűnyéllel az ágy alatt.
Minden negatív dolga ellenére jó szórakozás, lehet a vége miatt nagyon utálni, de nem érdemes, mert csak szórakoztatni akar és azt teljes mértékben meg is teszi. Ha nem úgy végződött volna, ahogy, még 10-15 év múlva is emlékeznénk rá, így viszont el fog merülni a többi tucatszeméttel egyetemben, amiből idén is jó sok volt. Szám szerint 10/6.
Miközben mentek az előzetesek azon gondolkoztam, vajon miért most novemberben van ez terítéken. Úgy voltam vele biztos azért, hogy meglegyen az emberekben a kellő hangulat és már most kezdjék beszerezni a karácsonyi ajándékokat. Aztán elkezdődött a film és rájöttem miért. Ez nem olyan, mint az eddig feldolgozások. Ez sokkal sötétebb és rémisztőbb. Azért most megy, hogy a pici gyerek ne féljen a fa alatt.
Hozzáteszem, nem olvastam Dickens regényét, így nem tudom mennyire hű a történethez. Szerintem nagyban hasonlíthat, de mivel ez direkt 3D-re készült, a jelenetek többsége is úgy lett megkoreografálva, hogy az "üssön". Már rengeteg feldolgozását láttam, 1901 óta több mint 60-szor vitték vászonra, a legutóbbi Mettyú Megkenegeti macsós-csajfelszedős-aztán dobós Excsajok szelleme.
A történetet mindenki ismeri. Szerintem lassan már a génjeinkben van. Scrooge egy házsártos, mogorva, zsugori üzletember, aki gyűlöli a karácsonyt és vele együtt az összes embert, meg úgy általában mindent, kivéve a pénzt. Egyik este megjelenik régi kollégája, aki a saját kárán tanulva figyelmezteti, hogy változtasson az életén. Ehhez segítségre lesz az elmúlt, a jelen és a jövendő karácsony szelleme.
Mint már mondtam, nem tudom mennyire hű a történethez, de az fix, hogy kihagytak belőle sok mindent. Például arra sem nem derül fény, hogy Scrooge hogy lett ilyen spúr. Egyik percben hippi módjára táncol, a következőben meg már morog és olyan, mint a szomszéd veszett, bolhás kutyája. Igazából azt se érezzük át, hogy miért változik meg. A másik ami zavart, mikor a végén Scrooge vesz egy pulykát és elküldi az írnokának, aztán másnap jön és halvány lila fingja nem volt az ajándékról. Biztos elveszett az éterben vagy ilyesmi...
A következő ilyen: elvileg hűek akartak maradni a történethez, ezért nem került bele a pudingos- habos rózsaszín maszlag. Ehhez képest az egész a látványra épült. Értsétek: tök nyolc, hogy mi történik, hogy szomorú a főhős, vagy épp fut vagy csak szimplán kérdez valamit, annak rittig olyan látványosnak kell lennie, hogy a karodon-hátadon a szőrnek is fel kell állnia. Így nehéz elképzelni, hogy komolyan gondolták a történthez való ragaszkodást, de ha már a látványnál tartunk, az mindenesetre szemkápráztató. Basszus ennyire jól még nem jöt át a 3D. Komolyan mondom túltett a Véres Valentinon és az Up!-on is. Egyszerűen kirázott a hideg. A repülős részeknél szédültem, beleéltem magam a látványba. 
Mondjuk itt is van egy kis bibi (miben nincs). Néhány karakter mozgása, leginkább a háttérkaraktereké, bizarr, nem emberi. Míg Carrey vagy Oldman mimikája és arca baromira ki van dolgozva, addig a háttérben lévő 100. senki (aki mégis jól észrevehető) a fizikát meghazudtolóan mozog. Az is baj volt, hogy világos rész alig van a filmben, az egész sötétben játszódik, de olyan durván sötétben, hogy néha semmit nem látsz. Nem baj, ezt azért elnézzük.
Amúgy a főbb karakterek tényleg nagyon pöpecek. Mint mindeki tudja, a főszerepet Jim Carrey formázza meg, ráadásul nem is csak egy szerephez adta az arcát. Nem hiába, Jim még mindig jól eladható figura. Belegondolva remek választás volt, nem igazán tudnék mást elképzelni erre a szerepre. Feltűnik még itt Garry Oldman, Colin Firth, Bob Hoskins és Robin Wright Penn is. Ja igen, a hölgy játssza Scrooge szerelmét. Még a film standee-jére is felkerült pár sor erejére. Ehhez képest volt 2 jelenete és kifújt. Azt hittem tovább részletezik, hogy mi volt velük. Tévedtem.
Így összegezve a megvalósítás rendben van. Látványos és annak ellenére, hogy sötét, mert igen, ez az volt, mégis érdemes megnézni. Aki azt hiszi, hogy ez olyan lesz, mint a korábbi karácsonyi ének eszenciák, azt ki kell ábrándítom. Ez nem gyerekmese. Nem sok vidámság van benne, viszont annál több csontváz, ijesztgetés és majdhogynem rémisztő részek, szóval full respect annak a 12 éven alulinak aki úgy végignézni, hogy 1. nem ijed meg 2. nem jön ki a filmről. Egy kicsit olyan érzés volt - így a Disney köntösében - , mintha Zemeckis megerőszakolta volna Walt bácsi cégét. Nem ezt szoktuk meg a Disneytől. Ebből is látszik, nem minden giccs, ami Disney.
Minden negatívum ellenére nem bántam meg, hogy megnéztem. Élveztem a látvány és a történet miatt is. Igaz, nem kapcsolódtam ki alatta annyira, mint a Derült égből fasírt alatt (aminek kész a kritikája, csak esztétikai okokra hivatkozva nem tettük még közzé, finomítani kell rajta, most olyan, mintha betépve írtam volna), de jót szórakoztam. Ez így most egy egészséges 6-os. Nincs szívem lehúzni, mert temérdek munka van benne és korrektnek tartom a pontot. Aki teheti nézze meg, de gyereket ne vigyen magával...
Ez a film annyira B, hogy inkább már C, de ez nem baj, mert szórakoztató. Pont az a fajta, ami ha ki tudod kapcsolni az agyad, akkor jó, ha nem vagy épp nem vagy abban a hangulatban, akkor a földre vágod a dvd-t, ugrálsz rajta egy sort és visszaviszed a tékába, havernak, hogy bocs, de megrágta a kutya. Engem elkapott, habár nem világmegváltó film, de a mostani CGI felhozatalban mindenképpen üde színfolt. [azért nem egy Taken, tehát azt a szintet senki se várja, de az ilyen agyatlan TF 2őt simán vállra kapja, rácsapja a térdére és eltöri a gerincét]
Azért ezt a hasonlatot írtam, mert a film bizony brutális. Fröcsög a vér, hullanak az emberek és törnek a végtagok. A robbanások nem gagyi CGI, hanem rendes, régi, jól bevált robbanások. És ez jó. Manapság a PG-13 mánia miatt már nem igazán születnek az A-kategóriában ilyesmi akciófilmek [na jó, ez így nem teljesen igaz], mert a stúdiók rájöttek, hogy a fiatalokban rejlik a sok pénz és hogy minden igényt ki tudnak így szolgálni, csak arra nem, hogy az idősebb generáció, aki a Rambón nőtt fel, szívesen nézi a brutális akciófilmeket is. Ennek következményeként kezdenek átesni annak a bizonyos gebének a másik oldalára, ami remélem nem csak az én szemem szúrja. Szerencsére a B-kategóriát ez annyira nem köti, tekintve azt, hogy általában csak dvd-n jönnek ki és még csak érintőlegesen sem mutatják be a mozik ezeket az alkotásokat.
A történet sem a csavarosság miatt jó, hanem azért, mert tényleg baromi egyszerű. Úgy szórakoztat, hogy közben nem kell gondolkodni, ami egy átdolgozott nap után nagyon jól tud esni. Adott egy verseny, ami minden évben megrendezésre kerül egy random kisvárosban és csak a világ legjobb bérgyilkosai vehetnek részt rajta. A verseny addig tart, amíg már csak egy legény/leány áll a talpán, ergo ki nem nyírta az összes vetélytársat. Jutalomként kap 10 millát meg a világ legjobb bérgyilkosa címet. És ennyi.
Van pár karakter, akit jobban megismerhetünk a röpke másfél óra alatt, meg vannak itt mélyebb motivációk is, de nem az a fajta, amit bárki is komolyan vesz. A színészek nagyjából sorozatos arcok, van itt Lost-os Ian Sommerhalder, baromi szép Kelly Hu, Stargates Robert Carlyle, meg egy ismertebb Ving Rhames [aki mellesleg még 8 másik filmben is szerepelt ebben az évben]. Nem kell tőlük csodát várni, igazából elég bénán teljesítenek, de ebben a filmben megállják a helyüket. Ennek ellenére a Lost-os srác baromi idegesítő volt, a drámainak szánt részek meg inkább viccesek.
Sajnáltam a film végi csavart is, mert már fél órával a credits előtt lehetett tudni ki fog maradni az végső ecsetvonásra, az utolsó 15 percben meg már a végevége-csavart is. A rendező asszem kitett magáért, végig pörög, folyamatos az akciófröccs, tehát bőven élvezhető lett még a nyilvánvaló hülyeségei/képtelenségei ellenére is. Mondjuk előnnyel indulok azt hiszem, mert élek-halok a b-filmekért. Most hogy így adnom kéne a pontot, nem akaródzik az az 5 pont, amit már jó előre kiagyaltam ezért kap egy 6 pontot, mert megérdemli.
Lassan ennek a nyárnak is vége van. Már csak egy blockbuster maradt erre a hónapra, ez pedig a Becstelen Brigantyk. Pénteken, igaz nem premieren, de középső sor közepéből megnéztük az idei nyár utolsó előtti nagy durranását, a G.I. Joe-t. Csalódtunk? Nem. Rosszabbat vártunk? Igen.
Van egy táska, amiben a modern kor egyik legpusztítóbb fegyvere van. Ezt a táskát szállítja 2 vérbeli amerikai katona, Duke (Channing Tatum) és Kioldó (Marlon Wayans). Szállítás közben rajtuk ütnek és kis híján ellopják a csomagot. Szerencséjükre azonban megjelennek a G.I. Joe-k, akik megmentik őket és még a feladatot is be akarják fejezni helyettük, de milyen amerikai katona lenne az, aki csak úgy átadná? "Rám bízták! Én teljesítem!" Így aztán csatlakoznak a Joek-hoz és pár nap alatt ők is vérbeli elit-szupertitkos-undercover katonák lesznek. De ismételten jön egy kérdés. Milyen fából faragták azt a gonoszt, aki ilyen könnyen feladja? Megjelennek a szupertitkos bázison a nagyon gonosz nanoatkákkal vezérelt katonák, élükön a nagyon szexi bőr rucis Bárónővel (Sienna 'hmmmmm" Miller) és ellopják a táskát. Így elkezdődik a hajsza a táskáért és a világ megmentéséért Párizsban, víz alatt vagy éppen nagyon magasan a víz felett...
Ez az a film, ami tipikusan azért készült, hogy pénzt fialjon. Nincs egetrengetően nagy története, majdhogynem gagyi. Olyan sok sablon van benne, hogy az már a sablon sablonja. 2 napos kiképzés, niga faszi rámozdul az egyetlen 10 méteres körzetben lévő mozgó nőre, a gonosz az nagyon gonosz akar lenni és persze valamilyen kapcsolatban tuti állt már a jó fiúval. De egy ilyen filmnél elsősorban a szem izgatása a cél. Itt ez olyan szinten működik, hogy az már szexuális zaklatás címszó alatt nyerne pert a bíróságon. Mert van itt lövöldözés, robbanás, ugrálás, látványos gyepálás, száguldozás és Sienna Miller. Ó Sienna, ha Te nem lettél volna....Ő adja a látvány faktor 80%-át. Nem tudom ki találta ki, hogy Ő legyen és ilyen minőségben, de az egy zseni volt. Mikor megy fel a lifttel és félig véres az arca vagy mikor a bőrruciban sétál, freakin'-nel egyszerre sóhajtottunk fel. Ráadásul egész jól játszotta a szerepét.
Channing Tatum a női nézők kedvence lesz. Szerintem elég gyengus alakítás volt, de nem baj, majd a 2. részben bizonyíthat. Van itt még Rachel Nichols, ő se valami zseni a színészkedés terén, de őt sem ezért imádjuk. Marlon Wayans is elég jól játszott. Végre egy olyan film ahol a főszereplő niga nem operál kemény beszólásokkal. Aztán van még itt nekünk másik néger izomagyú szereplőnk is, akinek viszont csak ilyen beszólásai vannak. Dennis Quaid is elég jól játszott, de bár ne lett volna a végén az a mosoly. Istenem! "Még sok Joe van kint, hozzuk haza őket!" és erre mosolyog. Beleállítottam volna Kigyószem katanáját a fejébe. De mindenesetre a legjobb játékot Kigyószem hozta (Ray Park), talán azért mert nem látjuk az arcát és még a hangját se halljuk. A többi szereplő meg ismerős lehet sorozatokból: Arnold Voslo, Christopher Eccleston és Jonathan Pryce.
A fizikai dolgokkal meg ne foglalkozzunk, mert ugratnak itt 20 métert a járművekkel, a kocsik 10 méter magasan repkednek, a jégdarabok elsüllyednek. De akkor is, vannak annyira buta dolgok benne, hogy ihaj. Lásd.: a hangár ajtó nyitva marad és ott menekülnek el a rosszak, meg csak kelta nyelven lehet irányítani a repülőt és még temérdek ehhez hasonló dolog, a bugyuta párbeszédekről meg ne is beszéljünk, amik csak azért készültek, hogy kitöltsék a 2 órás játékidőt.
Hogy a történet is valamennyire kerek legyen akadnak benne rövidebb flashbackek is. Két ilyen során a széktámlát kapartam. Egyszer azért, mert rémesen gyenge volt a megvalósítás. Másodjára meg a döbbenettől. Két kis krapek élet-halál harcot vív egymással egy tál kajáért, de olyan keményen, hogy előkerül a bárd meg minden. Már mindegyik csupa vér, de a körbe pörgő rúgások csak úgy repülnek, mint a "b..megek" egy foci meccsen. Jah , hogy ők ninják és 8 évesen már minden trükköt ismernek és minden fájdalmat elviselnek. Háááh, kérem!
Amiért viszont hálát adok, nem voltak elcseszett, erőltetett poénok. Ami volt benne az elfogadható volt, nem vált a film tőle börleszké, meg vígjátékká, maradt az, amiért beültünk: egy jó kis akció stuff.
A látvány viszont első rangú (néhány dolgot leszámítva). Ha valami száguld akkor az tényleg olyan hatást kelt, mintha az aszfaltot szaggatná. Szó szerint beleszédülsz. Néha akkora volt a kavar, hogy csak kapkodtam a fejem. A tengeri alatti csatát, meg a párizsi hajszát valami isten király módon csinálták meg. Na jó nem volt eufórikus élmény (lásd TF) de akkor is tátva maradt a szám, még a hiányosságok ellenére is. Elsőre azt hittem, hogy az előzetesekben mindent elsütöttek, de akadt még jó pár ínyencség. Sokan panaszkodtak, hogy azok a jelenetek, ahol nem CGI-vel van megcsinálva a Delta 6-os gyorsítóruha (de jó vagyok, megjegyeztem) ott nagyon kilóg a lóláb. Oké, észrevehető, de ez nem megy a szórakozás rovására. Másik dolog pedig a lassítások, és ráközelítések voltak. Jól eltalálták az ütemét és az időzítését. Ugyanezt a TF2-ben néhol teljesen feleslegesen csinálták és még az élvezetet sem növelte, sőt. Szóval ezért gratuláció jár.
A szinkront nem fogom lehordani, most kivételesen nagyjából eltalálták. Valakinél korrekt volt, valakinél rémes. Ez nálam egy közepes osztályzatot érdemel.
Hogy őszinte legyek, valami ilyesmire számítottam, talán rosszabbra, de engem megnyert. Nem csalódtam akkorát, mint a már rengeteget említett Bay filmben. A történet tényleg nem nagy durranás, mert nem rágjuk le a körmünket tövig. Ez a film tényleg látványorgiának készült, meg hogy minél több pénz jöjjön be belőle. DVD-n meglesz a polcon, ez szerintem fix. Ez most nálam 6 pontot ér. Többet is érne. de valami hiányzik. Állítólag már készül a 2. rész, lehet már jövőre meg is nézhetjük. Nem bánnám, mert minden nyárra kell egy ilyen film. Az lehet megérdemli majd a 6+ot. Csak Sienna Miller legyen benne. Ő most is sokat dobott az élményen.
Jah és még valami. A cím becsapós és röhejes. Rengeteget röhögtünk rajta "A Kobra árnyéka". A Kobra csak a film végén lép színre és akkor is csak pár percre és valami eszméletlen röhejes monológ után. Az egyik fószer épp térdel előtte, mire megfordul és megszólal "ééés a Kobra színre lép". A fél terem szakadt a röhögéstől. Hát igen, ilyen világban élünk, ahol már a sültcsirke is kétértelmű.
Tegnap megnéztem, így hát friss emlékezetből azonnal írok is róla nektek. A Doom 2005-ben készült, a producer Andrzej Bartkowiak. Egyik filmét említeném: Öljétek meg Rómeót. A szereplőket tekintve kettőt említenék meg akik ismerősek lehetnek számunkra, egyikőjük "The Rock" akit a Skorpiókirályban láthattunk, másik emberünk Karl Urban, akit pedig Eomérként a Gyűrűk urából és a Riddick: A sötétség krónikájából ismerhetünk.
A történet egész jó, habár némi finomítás lehetett volna rajta, a játékhoz mérve sok hasonlóságot felfedezhetünk (hiszen abból készítették), de a játék alapja nem a film szerinti kromoszóma mutáció problematika.
A történetről röviden: 2046-ban, a jövőben vagyunk. A Marson egy kutatóbázisról segélyüzenetek érkeznek, majd egyszercsak megszűnik a kommunikáció. A Gyorsreagálású Harci Osztag indul el a feladatukat teljesíteni. A "takarítás" során sok érdekes és furcsa dolog történik velük. Ahogy halad a történet úgy hullanak katonáink is, közben kiderül az ottani mocskos titkok (kísérletek embereken meg egyéb finomságok). Bekövetkezik a baj, egy lény eljut a Földre, főszereplőnk megsérül, majd megkap egy bizonyos szérumot, amitől szuperemberré válik, míg mások förtelmes lényekké.
A végén megfékezi hősünk a fertőt és összvissz ketten jutnak fel a felszínre.
A film legnagyobb hibája hogy teljesen sötét, jó, sokan mondják hogy, de hiszen horror meg ilyesmi, félelmetesnek kell lenni meg egyéb, de mégis a sötétség miatt nem lehet élvezni igazán. Amúgy a történet egész gyorsan halad, de nem elkapkodott.
Az effektekről pár szóban annyit hogy egész jók, habár a helikopteres animáció kicsit bénára sikeredett, de például a BFG nevű fegyver elsütése utáni események jól néznek ki. A lényeket elég jól megcsinálták, nagyrészt emberek vannak beöltöztetve, de mégis jobb, mint egy számítógépes animáció.
A zenék is elég jól illenek a film stílusához. De teljesen átformált alaptörténet, mint a játék. Lezárásként ajánlom mindenkinek, egyszer megnézhető, szóval jó filmezést. Tehát a végeredmény 6/10.
Már régóta meg akartam nézni ezt a filmet, de valahogy még sosem jutottam el addig. Tegnap sikerült pótolni ezt is, írok is róla gyorsan pár szót, gondolatot.
Kezdeném a technikai megvalósítással, mert ugyebár csak '79es a cucc. Öregem, Ridley Scott már akkor is tudott valamit, 1980ban meg is kapta a film a legjobb vizuális effektusokért járó Oscar-díjjat. Apropó, ez Scott mester második rendezése, és azt hiszem mondhatom azt, hogy kultuszt teremtett vele. Nemsok ilyen rendező van, olyan meg még kevesebb, aki azóta több kultfilmet is rendezett (Szárnyas Fejvadász, Hannibal, Gladiator). A speciális effektusokat egy rossz szó nem érheti, még most is megállja a helyét a filmek között, sőt nem egy mostani "alkotás" van, mely bőven elbújhatna mögötte. Gondolok itt a Bé, Cé, Zsé kategóriás remekművekre. Meglepődve néztem, milyen jól csinálták meg az idegen bolygós jeleneteket, az űrhajót, és az alieneket. Néhol rémisztőbb volt, mint a mostani tucat tinihorrorfilmek.
Valahol a jövőben járunk, egy szállítóhajó fedélzetén, kint a világűrben. A hajó egy 12 másodpercenként ismétlődő jelet vesz egy lakatlan bolygó felszínéről. Az űrhajó felébreszti a mesterséges álomból a legénységet, a hivatalos protokoll szerint. Leszállnak a bolygó felszínén, ám életnek semmi nyoma. Találnak egy űrhajót, melynek belsejében pár tojást, melyek valamilyen idegen életformától származhatnak. Kinyílik az egyik tojás, és a belőle kimászó lény rátapad az egyikük arcára. Felviszik a fedélzetre a sérült emberüket, ám nem is sejtik, mi fog történni. Elszabadul a pokol, és kezdetét veszi az élet-halál harc.
A történet nem bonyolult, ám pont ez a siker kulcsa. Forradalmian ötvözi a műfajokat, és eddig nem látott elegyet alkotva megteremti a sci-fi horror műfaját. Sokkolóan hatott a film, a mozikban több ember is rosszul lett az akkoriban még teljesen élethűnek elkészített műtől. Ne feledjük, 1979ben ez még csúcstechnológiának számított a filmek világában. Ahogyan kikel az Alien, ahogy sorban szedi áldozatait sokkolta az embereket. Az is hozzájárulhatott persze, hogy akkor még nem volt tele a tv, mozi az erőszakos filmekkel, a darabolós horrorokkal, az emberek még nem voltak hozzászokva ehhez.
A színészek jól hozták a figurákat, lehetett izgulni végig értük. Noha szerintem felesleges volt belekeverni azt a droidos témát, kicsit gagyi volt. A megvalósítása annak is csillagos ötös, de nagyon nem hiányzott belőle, ami viszont negatívum lesz a pontozásnál.
Képes fenntartani végig az érdeklődést a movie, fokozatosan adagolja a feszültséget. Habár a végén szerintem túlzottan el van húzva a film, lehetett volna egy kicsit feszesebbre is vágni, talán túl sok volt az a 2 óra, ennek ellenére nagyon jó kikapcsolódás volt. Összességében véve még mindig egy nagyon jó kis sci-fi filmet kapunk, de ez bizony csak egy 6/10. (ez azért is van, mert a második rész jobb lett)
Volt a rajzfilmben potenciál, ha nem is használták ki egészen. Megvolt néhol a régi horrorfilmek hangulata, noha nem az volt a cél. Rengeteg klisét vonultat fel, de eredetiség is akad azért benne. Végre nem egy állatos, eltévedünk, visszahoznak, találjunk vissza cucc az egész, valami érdekesebb. Ne értsetek félre, azzal sincs bajom, de kell néha a más. Na jó eddig sok értelmes mondatot nem írtam, nézzétek el nekem. A rajzfilm annyira nem jött be, a karakterek nem lettek olyan jól kidolgozva, teszem azt a megjegyezhetetlen nevű gonosz tudós ellenfél, vagy annak a nője, esetleg a többi Igor sem, sőt még az egyik főszereplőnek mondható életre keltett szörnynő? sem nézett ki túl bizalomgerjesztően. Ellenben a mi Igorunkat és annak két hűséges találmányát nagyon jól eltelálták a készítők. A halhatatlan nyúl, meg a félkarú agy végig szállítja a poénokat a rajzfilm során. Amúgy tipikusan látszik, hogy a készítők igazándiból csak pénzt akartak, a történetre nem igazán öszpontosítottak, sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek arra, hogy majd jól eladják a művüket a szinkronhangoknak köszönhetően. John Cusack, Steve Buscemi, John Cleese jó munkát végeztek, nem rajtuk múlott. Egy valamit meg kell jegyeznem, mégpedig azt hogy Jennifer Coolidge hangja egyáltalán nem tetszik. Amikor meghallottam már sokadjára, a falat tudtam volna kaparni annyira irritált.
A történet egyszerű, van egy Igor nevezetű púpos segédünk, aki meg akarja változtatni a sorsát, és nagy feltaláló lenni. Ez persze nem könnyű, egy Igor csak segéd lehet, semmi más. Az igazat megvallva több értelmet nem is néznek ki belőle. Ám a mi Igorunk igenis okos, és tehetséges feltaláló. Mikor a mestere meghal, megpróbálja előtérbe hozni magát, és megalkotja azt, amit még senkinek sem sikerült. Életet teremt a semmiből. Épp most van a Gonosz Találmányok Vására is, mert az ország abból él, hogy gonosz dolgokat találnak fel a lakosai, majd azokat, ha nem fizet a többi ország, rájuk szabadítják, mintegy zsarolásféleképp. Igor ezt kihasználva akar kiemelkedni az ismeretlenség homályából, ám teremtménye nem sikerül olyan jól, mint ahogy szeretné.
A helyszín a régi horrorfilmeket idézi. Sötét felhők az égen, sehol napfény, mindenhol hatalmas szirtek magasodnak, egy-egy elhagyatott házzal a tetejükön, melynek mindegyikébe egy-egy őrült tudós és annak segédje él. A látszat ez, ám közel sem olyan rémisztő az egész, valszeg mert egy rajzfilm, meghát nem is ez volt a cél. Sok helyen olvastam, hogy nem gyerekeknek való, ám ezzel nem értek egyet, semmi olyan nincs benne, amit a kissrácok nem tudnának feldolgozni, vagy amitől esetleg a gatyájukba vizelnének. Természetesen itt nem édibédi állatkák a főszereplők, de sztem simán szeretheti egy gyerek ezt is. Nem kell állandóan skatulyázni.
A történetből többet is ki lehetett volna hozni, meg ha már így is teli van klisékkel, akkor már sokkal többet kellett volna belezsúfolni énszeritem. Különösen hiányzott az őrült tudós nevetés, villámok, meg hasonlók. A mese néhol leül, sőt így utólag belegondolva elég sok helyen, de azért a poénok is záporoznak rendesen, köszönhetően a már említett nyuszinak meg agynak. Egyszer bőven nézhető valamelyik este a vacak tvműsor helyett.
Először csak 4 pontot akartam rá adni, de aztán eszembe jutott, hogy a Madagaszkár 2 is annyit kapott, de annál lényegesebben jobban szórakoztam, ezért inkább 5 pont. Azaz csak lenne, mert egyszerűen a végén a dal, amit a gyerekek énekelnek, az valami marha jó. Szóval az megér egy plusz pontot, így már rögtön 6/10. Tegyetek egy próbát vele.
Iratkozz fel, ha gyorsan akarod megtudni, frissült-e az oldal.
