Miért? Csak. Ez a kulcsszó az egész filmhez. Ha ezen nem tudsz túllépni, akkor meg se nézd, mert jó esetben kopaszon, rossz esetben kényszerzubbonyban jössz ki a moziból, mert megpróbáltál a sor közepéről magadnak utat rágni az embereken keresztül, hogy kijuthass erről a filmről. Egyszerű szó, könnyen megtanulható, mondogassuk magunkban egy darabig és ugorjunk neki a Percy Jacksonnak, mert nem olyan borzalmas ám, ahogy felvázoltam. Legalább is ha nem nézel oda a 2 órás játékidő alatt egyszer sem, egész jó szórakozás, minden más esetben mazochizmus.
Percy Jackson egy átlagos amerikai tini, egy nap viszont azon kapja magát, hogy egy múzeumban egy hárpia elől menekül, aki azelőtt az új irodalomtanáraként mutatkozott be az osztályteremben. Ezek után hirtelen egy táborban találja magát, mert az anyját elragadta egy minotaurusz. Itt tudja meg, hogy legjobb barátja, aki egyébként feka, egy patákon szaladgáló szatír és hogy ő valójában Poszeidón fia, valamint azt, hogy az előbb említett mitológiai lények azért törtek az életére, mert rajta keresik Zeusz elveszett villámát. Persze a főisten sem rest, kompromisszumot ajánl: vagy visszakapja a Mestervillámot záros határidőn belül, vagy háborút szít az istenek között.
Jónak hangzik, mi? Hát, nem az. Nem elég, hogy tinifilm, de még abból is a retardáltabb fajta. Mert a Percy Jackson bizony a saját nyálában vegetáló értelmi fogyatékosnak nézi a mai fiatalságot. Ami nagyrészt helyénvaló, de azért vannak kivételek szép számmal, akik igencsak sértőnek vehetik a film lealacsonyított érthetőségi küszöbét.
Az általam gyönyörűen felvázolt cselekmény után persze felmerülhet a kérdés, hogy miért olyan a film, amilyen, annak ellenére, hogy az alaptörténet egész faszányos, hogy miért vérzik ezer sebből, mint egy homoklapáttal bucira vert fejű kiscsoportos vagy hogy miért olyan buta, mint egy növény értelmiségi szintje körül tendáló tini popsztár. Akkor elkezdem kivesézni, jó? Tudom, tudom, vártátok már ezt a pillanatot. Tehát. Emlékeztek még a kulcsszóra, amit az elején említettem? Jól figyeljetek, mert most szükség lesz rá, nem is kevésszer.
Zeusz miért Poszeidón fiát vádolja, mikor ott van ezernyi másik zabigyerek? Csak. Ha Zeusz isten és az istenek mindent látnak ugyebár, mért nem tudta, hogy ki vitte el a monyóját? Csak. Zeusz miért akar háborút indítani azért, mert volt olyan szenilis, hogy elhagyta a Mestervillámot? Csak. Miért nem ellenkezett egy isten sem, mért ültek ott nyugodtan, beletörődve abba, hogy a testüket a férgek harapdálják majd ementálivá huzamosabb időn belül? Csak. És ez még csak az első ötperces adag.
Jön a második: Percy miért nem siratta meg az anyját, mikor azt hitte, hogy szörrrnyű kínok között égett humusszá? Csak. A táborban mi a rákért kellett kardokkal meg íjjakkal harcolniuk? Könyörgöm, a 21. században vagyunk. És a válasz ismét: Csak. Mert Narniában, ahol az élet csodaszép és a gumimacik gombaházakban laknak még hagyján, na de itt? Mi indokolta ezt?
Utolsó kérdés: az Olümposz mért van az Empire State Building tetején? Csak. Oké, elhiszem, hogy istenek és biztos, hogy a kőműveseik sem román bevándorlómunkások, meg az is biztos, hogy kurvára jó mesteremberek, és az is jól néz ki, hogy egy lifttel megyünk fel mindenhova, mint a Charlie és a csokigyárban, na de azért álljon már meg az a flancos nászmenet.
Remélem mostanra már együtt kiabáljátok velem a választ minden egyes kérdésre, de ne aggódjon az se, aki véletlenül lemaradt volna, mert a film nézése közben 2 percenként villan be egy-egy kérdés, amire már begyakoroltuk a választ. Bátran engedlek titeket utatokra, mindent megtanultatok, ami a film nézése közbeni sokk túléléshez szükséges. "Repüljetek, repüljetek gyermekeim..."
Szóval annyit ezzel a 3 bekezdéssel elértem, hogy a legnagyobb kérdéseket az első 20 percből felvázoltam, de még ott az a másik 90 perc, ami egy örökkévalóságnak is tűnhet. Viszont tanulsága is volt neki: a testőrök szart sem érnek, szabadidejükben a tinik Lady Gagára, Elvisre és Keshára pogóznak miközben füves szerencsesütiket majszolnak Vegasban egy kaszinóban, a pokol bejárata a Hollywood felirat mellett található és 2 hektoliternyi víz sem ráz halálra, ha éppen belepottyan Zeusz villáma.
Persze töménytelen mennyiségű hiba, seb, oda-nem-figyelés, az-egész-projekt-leszarása mellett a színészek sem kímélnek és talán a legrosszabb formájukat hozzák. Pedig van itt aztán gatyába vizelés a sztárparádé láttán: Pierce Brosnan, Rosario "hú, de jó vagy" Dawson, Uma Thurman, Sean Bean, Joe Pantoliano és még sorolhatnám. Sajnos mindegyikük a minimumot hozza, de nem is akartam és nem is lehet tőlük jobbat várni egy ilyen filmben.
Logan Lerman, a következő Zac Efron is szerencsésen bemutatkozott első olyan filmjében, amiben a főszereplőt alakíthatta, de mondjuk úgy, hogy személyiségi jogokat ne sértsek, nem túl eredményesen. Meg persze van itt szigorúan kötelező vicces feka és kemény, eksönhíró csaj is.
De akkor egy kis pozitívum, mert nagyítóval keresve, de az is akad. Ha félre tudod tenni az agyad, sőt, elválasztani az agytörzsedtől és kidobni a legközelebbi szemetesbe, akkor az akciók egész élvezhetőek. De csakis az akciók. A párbeszédeknek álcázott szado-mazó eszközök még úgy is az őrületbe kergetnek, ha már csak egy agyatlan zombi vagy, aki megy a nép után.
És a konklúzió a végére: Harry Potter utánzat sebhely és szemüveg nélkül, ugyanazzal a sémával és rendezővel, aki időközben elfelejtett rendezni, de bénább CGI-jal és még annál is bénább tiniszínészekkel, kicsit megkeverve, nem rázva. Chris Colombus önkielégítése ez, ami biztosítja őt arról, hogy még nem felejtett el fantasyt rendezni és ami biztosít minket arról, hogy talán soha a büdös életben nem fogjuk megnézni a második részt. Már ha elkészül. Filmnek gyenge, másra meg nem jó. 3 pont, de csakis a tűrhető akciójelenetek és néhány jól sikerült poén miatt.
Nem ez az első olyan film, amit jobb lett volna, ha sosem nézek meg és sajnos nem is ez lesz az utolsó. 2 és fél óra felesleges időpazarlás, amit már sosem kapok vissza. Mennyi minden más, hasznos dolgot tudtam volna ennyi idő alatt csinálni. Bele sem merek gondolni, mert a végén még elkap egy idegroham és megmutatom Emmerichnek, milyen is a világvége. 
A csávó egyszerűen arra született, hogy elpusztítsa a világot. Mivel ezt csak a celluloidnak köszönhetően tudja kivitelezni, hát rendezőnek állt. Ismertebb filmjei közül a Csillagkapuban tört először világuralomra, igaz, akkor egy másik bolygón. Aztán a Függetlenség napjában próbálta űrlények segítségével kiirtani az emberiséget, ám végül happy end, összeborulás lett a vége. Következő filmjében Godzillával akarta elpusztítani fél New Yorkot, végül az is dugába dőlt. Ezek után elővette a jó öreg globális felmelegedést a Holnaputánban, felgyorsította, majd az arcunkba ömlesztette, mi lenne ha...
Itt a legújabb elpusztul-a-világ elmélet, a 2012. A maják ugyanis megjövendölték, hogy 2012. december 21-én a világ feldobja a talpát. Nem tudom, hogy jöttek erre rá, talán nem is ez áll a háttér mögött. Talán csak megunták a naptárkészítgetést és elmentek Skandináv lottót játszani. Vagy talán csak olyan apropóból szakadt félbe a dolog, mert halomra gyilkolták őket a spanyolok. Ki tudja? Senki, de Emmerich kapva kapott az ötleten és akkor már miért ne. Elpusztul a Föld? Ő ezt bizony megfilmesíti. Hányinger.
Telepakolta a filmet karaktersablonokkal, mint például a lecsúszott író apukával (John Cusak), aki mellesleg limuzint vezet és elvált, de van két gyereke. Az anyuka (Amanda Pet) sablonnal, aki annyira szereti csak a pótférjét, amennyire kell, ha nincs ló, jó a szamár is elven, de ha meghal, hát istenem, ki is emlékszik már rá. Aztán a pótpapa menő plasztikai sebész, akit az egyik gyerek imád, míg az apját le se szarja. Sorolhatnám még, de értelme nem lenne, hisz minden egyes katasztrófafilmben ott a helyük, főleg, ha Emmerich úr rendezi. Amúgy a színészekkel semmi baj nem volt, korrektül játszottak, habár Oliver Platt annyira idegesítő karaktert személyesített meg, hogy már az elején a földre küldtem volna egy körbepörgő rúgással, amit még Chuck Norristól tanultam.
Egyébként a világvége egy napszél miatt következik be, ami annyira felizgatja a neutrínókat, hogy azok teljesen felhevítik a Föld magját, így a lemezek elmozdulnak, földrengések, vulkánkitörések kezdődnek, az emberek sikoltoznak meg jól meghalnak, majd jönnek a szökőárak, amik igaz, hogy csak 1500 méter magasak, mégis a Csomolungma csúcsait nyaldossák. Akkor hogy is van ez? Közben persze menekülnek hőseink, de értelmes mondatot kinyögni nem tudnak. De mi is a megoldás, ha az egész világ össze akar dőlni? Építenek pár Noé bárkáját, aztán hadd szóljon, indulhat a végeláthatatlan buli, mert "party all the time".
Az a helyzet, hogy katasztrófafilmet ennyire unalmasan tálalva rég láttam. Minimum háromszor untam el az életem a film alatt, mert a látvány nem tudta kompenzálni azt a sok faszságot, amit az emberek csináltak, mondtak. Egyszerűen még a műfajához mérten is iszonyat buta volt, pedig azért azt nehéz űberelni. Néhol már majdhogynem visongtam volna a röhögéstől, ha épp nem unom szarrá magam. Simán elalszom rajta, ha nincs tele a terem és nem zabálják a népek kétpofával azt a rühes popcornt. Meg ha néha nem szakítja meg egy-egy látványosabb fícsőr a párbeszédek tengerét.
Amit elismerek, hogy az effektesek jó munkát végeztek. Baromi látványos volt, kár, hogy semmire sem megyek vele, mert szinte az egészet ellőtték az előzetesekben. Tehát két és fél óra mínusz 20 perc látvány, az annyi mint 130 percnyi tökéletesen felesleges időhúzás. Amibe még a reklámnak is helyt adtak, mert hát mért ne. Az ugye baromi fontos. MSN videóbeszélgetés, MSN live search, Bentley, Vista, VAIO. Mert 2012ben nem lesznek korszerűbb cuccok. Itt nyilván a Vistára gondolok. Tudom, hogy csak szőrszálhasogatás, de ha volt időm ilyesmin gondolkozni film közben, gondolhatjátok, mekkora hulladék a film.
A nagy amerikai nemzet darabjaira hullott könnyek és katasztrófák közepette. A hatásvadászat felpörgött ezer százalékra, majd ott is maradt, hátha meghat valakit. Engem nem sikerült, de azért remélem nem mindenki látja ilyennek ezt az újabb elpusztul a Föld, de mégse filmet. Mert mindennek az utolsó utáni másodpercben kell megjavulnia és mindenkinek akkor kell megmenekülnie. Ami most nem menti meg a filmet. 3 pont.
Vegyünk egy felkapott színészt, egy hip-hop sztárt, 2 átlagos forgatókönyvírót, akik mellesleg baromi rossz rendezők, locsoljuk meg egy zseniálisan béna operatőrrel, keverjük össze egy-két meglepően szarul teljesítő vágóval és így lesz a Chocapic Gamer. 
A történet elég egyszerű, habár próbálják árnyalni, ami egy pillanatra sem sikerül nekik. Van egy játék a jövőben, ahol már nem számítógép által kreált lényeket, hanem valódi embereket küldhetünk csatákba. Mindegyikük életfogytigos fegyenc, így nem kár értük, fel sem merül senkiben a moralizálás pár csöves hippin kívül. Mindenki kedvence Kable, aki már a 26. ütközetet is túlélte, elvileg a 30. után jár a megváltás, szabadon engedik a családjához. Röviden ennyi, van benne pár meglepőnek szánt cliffhanger, de kb. annyira érdekesek, mint egy kiállítás fakérgekből. (u-nal-mas, bocs ha netán valakit mégis érdekelnek a fakérgek)
Nem vártam tőle sokat, tényleg, de még azt a keveset is alul tudta múlni. Igazából a legnagyobb probléma abban rejlett, hogy akciófilm akart lenni, csak nem az lett. Illetve biztos az volt, ha a mélyen tisztelt rendező urak [ironikus kacaj] azt mondják, igazából semmit sem láttam belőle és esküm, ez nem az én hibám. Nem tehetek róla, hogy a kameraman elment a forgatás előtt kocsmázni, hogy az operatőr leszarta, hogy semmit sem lehetett látni az akcióból, hogy a rendezők nem tudnak elmesélni egy nyamvadt forgatókönyvet, aminek legjobb esetben is a szemétben a helye vagy hogy a vágók begombáztak a meló előtt. Nem tehetek róla, hogy az egészet egy drámainak szánt szálra próbálták felépíteni és elcsúszott azon, hogy rohadtul nem érdekelt, meghalnak-e azok a szereplők, akikért izgulni kellett volna, vagy nem. Nem tehetek róla, hogy Ludacris azt sem tudta, mit keres ott, vagy hogy nem volt egy normálisan felépített világ, ami nem ezer sebből vérzik és még sorolhatnám, ha lenne kedvem, de talán kár is rá fecsérelni a szót, nem ér ez ennyit.
Az effekteseket azért nem bántom, mert néha nekem is fájt egy eltörő csont vagy egy leszakadt végtag, de ennyi. Gerard Butler is kitett magáért és most már azt is tudjuk, hogy nem csak perzsákat tud kaszabolni, hanem fegyenceket is. A két, ismétlem két darab zenét sem bántanám. Manson száma jó, a másikat meg már el is felejtettem mi volt. Annyi szent, nem lesz túl terebélyes a soundtrack, bár a creditset már nem hallgattam végig, lehet volt ott pár meglepi, de minek.
Tele van rosszabbnál rosszabb jelenetekkel, bénábbnál bénább indokokkal. A kövér pacákot remélem felkoncolták, ha nem akkor meg a vágóhídra vele. Dexter tánca borzalmas, azt hittem ott helyben röhögőgörcsöt kapok. A katarzisos-csúcspontos rész hidegen hagyott, azt kívántam döfné le magát az a balfasz és vége lenne a szenvedésnek. A hippi underground szervezet nevetségesen idióta, látszott rajta, csak azért van, hogy valahogy előre tudják lendíteni a történetet és ne egy helyben stagnáljanak. Csodálom, hogy moziba küldték, csodálom, hogy Kecskeméten az országos premier előtt egy héttel vetítették, csodálom, hogy nem jöttem ki már az elején.
Igazából mindez nem is érdekelt volna ennyire, ha az akció fasza. Hát nem volt az, nagyon nem. Bíztam benne, hogy egy Death Race-hez vagy Crankhez hasonlatos agyatlan ökörködést kapok, ennek ellenére egy Én kicsi pónim színvonalú GTA, CoD klónt kaptam. Azt hiszem, soha többet nem akarom látni ez a szutykot, adok neki egy 3 pontot és akkor örüljenek az alkotók, hogy nem kapnak egy jó nagy tockost (csak és kizárólag a Crank miatt).
u.i.: Tanulság - ha iszol egy üveg vodkát, majd belehugyozol és belehánysz egy autó csontszáraz tankjába, pöccre fog indulni és minimum egy maratont lefutsz vele, kivéve ha te nem Gerard Butler vagy, mert akkor baszhatod.
Megígértem, hogy írok róla kritikát, tehát be is tartom, noha az ihlet nem igazán rebesgette meg pillangószárnyait a nap folyamán. Talán majd írás közben.
Pokolba taszítva. Mi is ez?
Horror? Annak nem nevezném, mert megijedni, félni senki sem fog. Lévén PG-13, a valós brutalitásnak még nyomát sem lehet felfedezni. Néha akad pár gusztustalan rész, amit nem egyszer durrant el a tisztelt(?) rendező.
Paródia? Közel sem. Igaz, hogy a rémisztőnek szánt részek inkább nevetségesek, mint komolyak, de sajnos nevetni azt nem tudtam rajta.
Thriller? Pláne nem. Egy gumikacsában több az izgalom, mint ebben.
Egy vicc? Az biztos. Sam Raimi neve talán garancia a jó horrorra, sajnos nem nekem, mert még nem láttam az azóta kulttá vált Evil Dead 1-2őt, de ez nem győzött meg, hogy feltétlenül muszáj megnéznem.
És akkor a történet. Igazából lerágott csont, öreg nyanya megátkozza a fiatal lányt, mert az nem akart adni neki halasztást harmadjára. Elveszik a házát, erre meghal, de az átok tovább él. Az egész egy kliséhalmaz, de a rosszabbik fajtából. Mit képzel szegény lány? Ez a munkája. A banya nem érti meg, ezért egy vérre menő pankrátor harcot láthatunk, ahol a tét egy kurva gomb. Aztán jön az átok, valami démon segítségét kéri, hogy vigye el a pokolba a csajt. És milyen nyelven? Jóhogy magyarul. Rühellem a beskatulyázást, főleg mikor azt látom egy filmben, hogy az öreg, rongyos, üvegszemű, büdös banya csak magyar lehet és persze tájszólásban beszélhet csak. A lánynak 3 napja van megtörni az átkot, mert különben jön a démon és viszi a pokolba. Persze a cselekmény és a démon is egy újabb kliséhalmaz, dehát ebből építkezik a film. A végefordulat viszi a pálmát nálam. Oké, hogy már nincs ötlet Hollywoodban, de egy ilyennel kiszúrni az ember szemét akkor is gáz.
A szereplőkkel nincs bajom, Justin Longot bírom, Zack és Miriben és a Die Hard 4ben eléggé megkedveltem. Alison Lohmannel szintén semmi probléma, jó volt a Trükkös fiúkban, itt sem rajta vérzett el az egész. Lorna Raver is jól játszotta a kattant mamit, de nekem nagyon nem jött be a szerepe.
A megvalósítás is egész tűrhető volt, egyszerűen a forgatókönyvön bukott el az egész. A speciális effektek pofásak lettek, kivéve a kecske. Az valami borzalmas, de majd mindenki döntse el saját maga.
Egy film egyik legfontosabb eleme a hangulat. Ha az nem kap el, lehet akármilyen jól megírt a forgatókönyv, lehetnek akármilyen jók a karakterek és az azokat játszó színészek, neked úgy sem fog tetszeni. És azt kell mondjam, ennek a filmnek nincs hangulata. Egyszerűen számomra nem jön át az, hogy ez most paródia vagy fricska akar lenni. Innentől kezdve meg borul az egész, és ha a fene fenét eszik is, akkor sem fog tetszeni a végeredmény.
Ahogy így visszaolvasom a kritikámat és visszagondolok a filmre, rájöttem, hogy tényleg egy horror-paródiát akart összehozni Raimi. Így viszont kicsit átértékelődik az egyik bekezdés. Nem csak a forgatókönyvön bukott az egész. A rendezés is szar volt. Értem én, hogy direkt a klisékre épít és hogy ettől olyan űberfrankó (rotten 92%), de van ennél sokkal jobb alkotás is ebben a kategóriában. Engem nem fogott meg, nem leszek giga dragmetohell fan, dehát nem mindenkinek tetszhet minden film.
A durva igazából az, hogy szinte mindenhol az egekig magasztalják. Egyszerűen nem értem, miért. Bár ez már nem először fordul elő velem, de szerintem nem is utoljára. Van, hogy egy pocséknak titulált filmért odáig vagyok, de olyan is akad szép számmal, hogy egy frankónak kikiáltott filmet ki nem állhatok. Ez most az utóbbi, dehát ettől szép az élet. Senki sem egyforma, különböznek az ízlések.
Marad a pontozás a végére. A Terrorbolygóban simán le lehetett vágni, hogy egy paródia a 80as évek horrorjaiból, és habár az is klisékre épít, mégsem válik unalmassá. Ehhez persze kell egy jó forgatókönyv és egy zseniális rendező. Itt egyik sem adatott meg, Raiminek maximum egy jó-rendező titulust tudok adni a Pókember 1-2ért, ami nagyban reformálta a képregényfilmeket.
A film összességében nekem egy 3ast ér, mert semmi szórakoztatót nem találtam benne. Egy kedvenc idézetemmel/beszólásommal zárom a kritikát, melyet már nem is tudom, hol hallottam: "Szeretem én a viccet, csak nem értem."
Íratlan szabály nálam, hogy horrort és thrillert moziban nem nézek. Persze ezt néha meg lehet szegni, ha igazán ígéretes darabról van szó. Itt volt például az év elején a Véres Valentin, bár ez is csak a 3D miatt volt nézős. Tegnap megszegtem a szabályt és megnéztem Az utolsó ház balrát. Bár vártam volna októberig és a Viharszigettel szegtem volna meg...
A történet szerint egy 3 fős család a szokásos nyaralásukra mennek, pont mint a mesékben, erdő közepén magányos, otthonos kis házikóban laknak. Mari (véletlenül sem Mary) és barátnője Paige találkoznak az átutazóban lévő Justinnal, aki egy doboz cigiért cserébe Mariéknak ad egy kis mariskát. Váratlanul megjelenik Justin pereputtya (apa, apa biszex csaja, apa tesója), akik különben ilyen gyilkolós fazonok. Jól meg is ölik az egyik lányt, a másikat meg jól megerőszakolják, és csak aztán ölik meg, ám a sors fintoraként pont Mariék házában kérnek szállást és kapnak is. Ekkor toppan be Mari, aki mégsem halt meg és kezdetét veszi a bosszú...
A színészekkel nincs különösebb probléma vagy csak nem arra koncentráltam. Habár a két tini csajt legszívesebben felpofoztam volna, úgy idegesítettek, de a többi szereplő korrekt volt. A két bosszúálló szülő néhol nem volt valami hiteles, de azért még a tűrhető kategóriába tartozott. A gyilkosok meg nem is tudom, talán a motivációt nem éreztem a tetteikben.
A másik gond az volt, hogy a filmet úgy harangozták be, hogy ez arról fog szólni, hogy Mari szülei miként állnak bosszút. Olyan szinten álltak bosszút, hogy az a film utolsó 20 percébe belefér, a játékidő meg 110 perc volt. Teljesen felesleges jeleneteket húztak el benne. 5-6 percen át szuper plánba mutatják, ahogy a csajt megerőszakolják. Elég lett volna egy távolabbi beállás is és tegyük fel 2 perc. Bár ez egy egyéni vélemény, lehet valaki az ilyet imádja.
Ott is elveszett a motiváció, ahogy kinyírják a gonoszokat. Úgy éreztem, hogy arra mennek, minél több vért lássunk. Ennek az lett a vége, hogy egyes jelenetek átcsaptak a teremben röhögésbe, annak ellenére, hogy borzonganunk kellet volna. Az utolsó jelenet már teljesen irreális meg felesleges volt. Eléggé spoileres, akit érdekel egy új bekezdésbe írom, akit nem, az hagyja ki.
SPOILER ON
A film főgonosz csávóját nyaktól lefelé lebénítják, majd a fejét beletolják a mikroba. Azzal záródik a film, hogy sül a faszi feje, majd szétrobban. Erre mi szükség volt? Oké bosszúfilm meg minden, de akkor is. Hozzáteszem a film kezdeténél a mikro elromlik. Értitek?
SPOILER OFF
A következő dolog ami frusztrált még, az a háttérzene volt. Oké hogy thriller és kell valami monoton zene alá, de ne az egész film alatt! Egész végig ilyen zümmögést, meg hegedűszerű hangot hallottam. Rémes volt. Viszont a képi világért pacsi. A kamera beállítások is (az ominózus esetet kivéve) jól meg lettek csinálva. Ha gratulációt nem is érdemel, de említésre méltó.
Szóval így összegezve, nem érte el azt a hatást, amit vártam tőle. Nálam egy thriller olyan, hogy borzongok egy kicsit rajta, várom a végkifejletet és izgulok. Ez itt elmaradt... pontosítok, nevettünk. Ehhez mondjuk kellet az is, hogy egy olyan társaság üljön be a terembe, amelyik végig pofázta a filmet. Na ő miattuk felejthetetlen volt. Szóval ez így most egy gyenge 3as. Már régóta ment a moziban és egyszer sem néztem bele, direkt azért, hogy ne tudjam miről szól. Beültem és tudtam miről szól, semmi meglepetés nem ért benne, szóval elég gyenge lett. Inkább volt egy könnyed "közös vidám családi vérfürdő esős estékre" mint "megöllek mert megpróbáltad kinyírni a lányomat" film.
Nem akartam megnézni, aztán mégis a kezem ügyébe akadt, volt egy kis időm és úgy gondoltam miért is ne. Hát mindjárt elmondom miért ne.
Először is, azért néztem meg, mert több helyen is olvastam, hogy igen, ez talán az a film, ami Nicolas Caget visszarántja az életbe. Szó mi szó, Cage tényleg elég jól alakít, vele semmi probléma nem volt, de ettől függetlenül a film rossz, és nem ez lesz a belépőkártyája Hollywood nagyágyúi közé. Pedig nem kevés zseniális akciófilm fűződik hozzá, példának okáért az Ál/arc vagy a Tolvajtempó, de mára már sajnos megfakult a neve. Hiába na, nem válogatás nélkül kéne belemenni minden szutyok forgatókönyvbe, dehát ez van, lehet nem engedheti meg magának a finnyáskodást, nem tudhatom.
Egyébként a movienak csak egyetlen hibája van, a szar forgatókönyv. Látvány terén odapakolnak a készítők rendesen, a katasztrófákon ámul az ember, mintha először látna vidámparkot, cirkuszt, repülőgép szerencsétlenséget, ilyesmi. Az tényleg pozitívum, meg az utolsó 5 perc körülbelül, és ennyi volt a jó benne. Igazából hülyébb forgatókönyv alapján készült filmet is lehet élvezni, ha nem veszi magát komolyan, valamint ha nem dögunalom. Ugyanis ez a film nagy hibája, rohadt unalmas az elejétől a végéig. A katasztrófák üde színfoltként jelennek meg, felébresztenek egy kicsit, mint egy reggeli koffeinbeöntés, majd ugyanúgy visszaalszol a következő katasztrófáig, mintha misem történt volna.
A történetről csak nagy vonalakban fogok írni, mert minden plusz információ spoiler lehet, már persze ha valakit izgat egyáltalán a film. 50 évvel ezelőtt egy kislány teleír egy lapot számokkal, eltemetik egy időkapszulában, az iskola fennállásának valahanyadik évfordulóján kinyitják, egy kissrác kapja meg, értetlenkedik, majd apjához, Nic Cagehez kerül, aki mellesleg valami tudós. Követik egymást az események, és rájön hogy bizony ez az elmúlt és elkövetkezendő katasztrófák dátumát jelöli.
A színészekkel semmi bajom, habár nem kedvelem a gyerekszínészeket, de itt még ők sem voltak annyira idegesítőek, mint az egyik nő. Legalább 10 percen keresztül sikítozott, a végén már azt kívántam bár meghalna. Itt direkt nem lövöm le a poént, de amikor megtörtént, önelégült mosoly terült szét az arcomon.
Hiába húzom le nagyon, lehet hogy valakinek tetszeni fog, sőt kifejezetten élvezni fogja, de sajnos nem én voltam a szerencsés. Pedig szar filmekért is tudok rajongani, de ez nem ilyen lesz. Az a durva, hogy pár napja néztem, és már alig emlékszem valamire. Ennek tükrében adok neki pontot, de tévedés ne essék, próbáltam rajta sokat gondolkodni, mennyit is kapjon. Van pár rész benne, ami kifejezetten jó volt, de attól ez még iszonyat gyenge lett, így csak 3/10et kap.
Hát megint az van, hogy egy kurvajó film után megnézek egy ritkaszart. Lassan ez már nállam átlagos dolog. Semmi bajom Adam Sandlerrel, voltak filmjei amelyek kifejezetten tetszettek, példának okáért 50 első randi vagy a Csontdaráló vagy ami egyáltalán nem jellemzően Adam Sandleres a Spangol című. Hát ezt a filmet nem fogom ezek közé sorolni. Nem is magával az elképzeléssel van baj, mert alapötletnek jó. Inkább a megvalósítás az, ami kiveri a biztosítékot nállam. Valahogy olyan erőtlen az egész, gagyik a mesélős részek, rosszak az alakítások, Gülükétől meg egyenesen a hideg ráz ki. Főleg azért, mert vagy tízszer elsütik vele ugyanazt a poént, ami már elsőre is inkább csak ledöbbenti az embert, mint megnevetteti. Nem értem mért gondolták azt a készítők, hogy egy animált állat, hatalmas szemekkel jó poén lesz, és azt sem értem mért kellett erőltetni vele a dolgokat, gondolok itt a futópados történetre. Inkább volt groteszk, mint humoros.
Sajnos az egész filmre elmondható ugyanez. Piros ló, takonyszörny? WTF? Oké hogy mese, de valószínűleg retardált lennék, ha gyerekkoromban ilyet mesélnek a szüleim esténként. Kár, hogy nem volt meg a hangulat, mint a hasonló Inkheartnek, ami egyébként simán jó volt. Nem szabadott volna ennyire banális dolgokat belerakni, és máris sokkal jobb, összeszedettebb dolog kerekedett volna ki belőle.
Adott egy fiú egy lány és az apjuk. A papa motelt vezet, ám eladósodik ezért meg kell válnia tőle, ám kiköti, hogy csak akkor, ha a vevő megígéri, hogy ha fia felnő igazgató lesz. Telnek múlnak az évek, a motel helyén egy hatalmas szálloda áll, ám a fiúból nem igazgató, hanem karbantartó lett. A lány is felnő, igazgatónő lett. A tulaj kitalálja, hogy épít egy még nagyobb szállodát, az iskola helyére, ezért a nő elutazik valahova, hogy munkát találjon. A két kisgyerekét pedig öccsére, a karbantartóra bízza. A férfi mesél nekik elalvás elött, ám másnap rájön, hogy amit mesélt, valóra vált. Megpróbálja tehát a meséket a maga jóléte köré szőni, ám semmi sem olyan egyszerű, mint ahogy elsőnek kinéz.
Ahogy így leírtam, remélem látszik, hogy mennyire klisékre építkezik az egész. Semmi új nincs benne, annak ellenére, hogy az alapötlet elég egyedi, és még csak igen kevésszer láthattuk. A színészek sem remekeltek, Guy Pearce pedig kifejezetten idegesítő volt, ahogy a grimaszolást összetévesztette a színészkedéssel. Az összhatás nagyon mesterkélt, igazából nem tudtam nevetni rajta, sőt még csak mosolyogni is alig. Egy jó jelenet volt benne talán, mikor megy a gyűlésre a vége fele és bekapcsolja a rádiót. Nah azért jár a pont. De ez még így is nagyon gyenge, számomra ez 3/10.
Azzal kell kezdenem, hogy a film bizony ritka gyengére sikeredett. Nem tudom, hogy a készítők mit akartak elérni, de szerintem semmiképp sem kellett volna megfilmesíteni ezt az animét. Először is, mert az animének megvolt az a varázsa, hogy egy-egy harcot több részen keresztül is tudtak húzni úgy, hogy izgalmas maradjon. Ebben a filmben nemhogy rövidek voltak a harcok, hanem még rosszul is néztek ki. Semmi Dragonballos nem volt benne, esetleg a szereplők neve, meg azok a bizonyos sárkány gömbök. És ennyi, ezzel ki is fújt a hasonlóság. Másodszor, ami rajzfilmben jól néz ki, működik, az egy élőszereplős filmben egyszerűen nem állja meg a helyét. Gondolok itt a kapszulából előugró csodajárgányra, vagy Goku fantasztikus átalakulására. És végül, egy rajzfilmbe nem kell színészi játék, a készítők, rajzolók úgy rajzolják meg a szereplők mimikáit, ahogy gondolják, ám egy filmben igenis fontos dolog, hogy a szereplő tudjon valami színészi játékot nyújtani.
A film számomra inkább volt humoros, mint izgalmas, habár a készítők eltökélt szándéka volt egy mangahű adaptáció elkészítése. Az az igazság, hogy én nem hittem el, hogy a világ tényleg veszélyben lenne, pedig nagyon akartam, higgyétek el. A színészek szarul játszottak, márha játéknak lehet nevezni azt. A főszereplőben (Justin Chatwin) kb annyi színészi tehetség van, mint egy babkonzervben. A többi szereplő sem volt jó, Roshi mester szerepében Chow Yun-Fat csak kínlódott, a hölgyek játéka sem mérvadó, akár milyen jól is néznek ki a kamera előtt. Eyecandynek tökéletesek voltak, de már ez sem mentheti meg ezt az alkotást.
A történet nagy vonalakban annyi hogy Piccolo visszatér az alvilágból, ahová 2000 éve száműzték, össze akarja gyűjteni a sárkánylabdákot, hogy azok segítségével előhívja a Sárkányt, aki majd jól teljesíti egy kívánságát, mégpedig azt, hogy pusztítsa el a Földet. Ezt akarják Gokuék megállítani, természetesen sikerrel, amolyan Hollywoodi happy enddel.
Hát igen a történet sem nagy eresztés, de a megvalósítás sem túlzottan. Noha a speciális effektusok elég jóra sikeredtek, semmit sem változtat az összképen. Ejtenék még pár szót a szinkronról is, ami hát enyhénszólva is katasztrófa. Goku magyarhangja megpróbálta a maximumot kihozni magából, de még az is kevésnek bizonyult. Teljesen nem odaillő volt a hangja, amiről természetesen nem a tulajdonosa tehet, hanem a szinkronrendező.
Őszintén szólva én szívem szerint senkinek sem ajánlanám, dehát mindenki döntse el saját maga. Részemről csak 3/10 a néhány humoros jelenetért és a szép lányokért, melyek nélkül tényleg értékelhetetlen lenne ez a mozi.
Iratkozz fel, ha gyorsan akarod megtudni, frissült-e az oldal.
