Villámtolvaj - Percy Jackson és az olimposziak

Miért? Csak. Ez a kulcsszó az egész filmhez. Ha ezen nem tudsz túllépni, akkor meg se nézd, mert jó esetben kopaszon, rossz esetben kényszerzubbonyban jössz ki a moziból, mert megpróbáltál a sor közepéről magadnak utat rágni az embereken keresztül, hogy kijuthass erről a filmről. Egyszerű szó, könnyen megtanulható, mondogassuk magunkban egy darabig és ugorjunk neki a Percy Jacksonnak, mert nem olyan borzalmas ám, ahogy felvázoltam. Legalább is ha nem nézel oda a 2 órás játékidő alatt egyszer sem, egész jó szórakozás, minden más esetben mazochizmus.

Percy Jackson egy átlagos amerikai tini, egy nap viszont azon kapja magát, hogy egy múzeumban egy hárpia elől menekül, aki azelőtt az új irodalomtanáraként mutatkozott be az osztályteremben. Ezek után hirtelen egy táborban találja magát, mert az anyját elragadta egy minotaurusz. Itt tudja meg, hogy legjobb barátja, aki egyébként feka, egy patákon szaladgáló szatír és hogy ő valójában Poszeidón fia, valamint azt, hogy az előbb említett mitológiai lények azért törtek az életére, mert rajta keresik Zeusz elveszett villámát. Persze a főisten sem rest, kompromisszumot ajánl: vagy visszakapja a Mestervillámot záros határidőn belül, vagy háborút szít az istenek között.

Jónak hangzik, mi? Hát, nem az. Nem elég, hogy tinifilm, de még abból is a retardáltabb fajta. Mert a Percy Jackson bizony a saját nyálában vegetáló értelmi fogyatékosnak nézi a mai fiatalságot. Ami nagyrészt helyénvaló, de azért vannak kivételek szép számmal, akik igencsak sértőnek vehetik a film lealacsonyított érthetőségi küszöbét.

Az általam gyönyörűen felvázolt cselekmény után persze felmerülhet a kérdés, hogy miért olyan a film, amilyen, annak ellenére, hogy az alaptörténet egész faszányos, hogy miért vérzik ezer sebből, mint egy homoklapáttal bucira vert fejű kiscsoportos vagy hogy miért olyan buta, mint egy növény értelmiségi szintje körül tendáló tini popsztár. Akkor elkezdem kivesézni, jó? Tudom, tudom, vártátok már ezt a pillanatot. Tehát. Emlékeztek még a kulcsszóra, amit az elején említettem? Jól figyeljetek, mert most szükség lesz rá, nem is kevésszer.

Zeusz miért Poszeidón fiát vádolja, mikor ott van ezernyi másik zabigyerek? Csak. Ha Zeusz isten és az istenek mindent látnak ugyebár, mért nem tudta, hogy ki vitte el a monyóját? Csak. Zeusz miért akar háborút indítani azért, mert volt olyan szenilis, hogy elhagyta a Mestervillámot? Csak. Miért nem ellenkezett egy isten sem, mért ültek ott nyugodtan, beletörődve abba, hogy a testüket a férgek harapdálják majd ementálivá huzamosabb időn belül? Csak. És ez még csak az első ötperces adag.

Jön a második: Percy miért nem siratta meg az anyját, mikor azt hitte, hogy szörrrnyű kínok között égett humusszá? Csak. A táborban mi a rákért kellett kardokkal meg íjjakkal harcolniuk? Könyörgöm, a 21. században vagyunk. És a válasz ismét: Csak. Mert Narniában, ahol az élet csodaszép és a gumimacik gombaházakban laknak még hagyján, na de itt? Mi indokolta ezt?

Utolsó kérdés: az Olümposz mért van az Empire State Building tetején? Csak. Oké, elhiszem, hogy istenek és biztos, hogy a kőműveseik sem román bevándorlómunkások, meg az is biztos, hogy kurvára jó mesteremberek, és az is jól néz ki, hogy egy lifttel megyünk fel mindenhova, mint a Charlie és a csokigyárban, na de azért álljon már meg az a flancos nászmenet.

Remélem mostanra már együtt kiabáljátok velem a választ minden egyes kérdésre, de ne aggódjon az se, aki véletlenül lemaradt volna, mert a film nézése közben 2 percenként villan be egy-egy kérdés, amire már begyakoroltuk a választ. Bátran engedlek titeket utatokra, mindent megtanultatok, ami a film nézése közbeni sokk túléléshez szükséges. "Repüljetek, repüljetek gyermekeim..."

Szóval annyit ezzel a 3 bekezdéssel elértem, hogy a legnagyobb kérdéseket az első 20 percből felvázoltam, de még ott az a másik 90 perc, ami egy örökkévalóságnak is tűnhet. Viszont tanulsága is volt neki: a testőrök szart sem érnek, szabadidejükben a tinik Lady Gagára, Elvisre és Keshára pogóznak miközben füves szerencsesütiket majszolnak Vegasban egy kaszinóban, a pokol bejárata a Hollywood felirat mellett található és 2 hektoliternyi víz sem ráz halálra, ha éppen belepottyan Zeusz villáma.

Persze töménytelen mennyiségű hiba, seb, oda-nem-figyelés, az-egész-projekt-leszarása mellett a színészek sem kímélnek és talán a legrosszabb formájukat hozzák. Pedig van itt aztán gatyába vizelés a sztárparádé láttán: Pierce Brosnan, Rosario "hú, de jó vagy" Dawson, Uma Thurman, Sean Bean, Joe Pantoliano és még sorolhatnám. Sajnos mindegyikük a minimumot hozza, de nem is akartam és nem is lehet tőlük jobbat várni egy ilyen filmben.

Logan Lerman, a következő Zac Efron is szerencsésen bemutatkozott első olyan filmjében, amiben a főszereplőt alakíthatta, de mondjuk úgy, hogy személyiségi jogokat ne sértsek, nem túl eredményesen. Meg persze van itt szigorúan kötelező vicces feka és kemény, eksönhíró csaj is.

De akkor egy kis pozitívum, mert nagyítóval keresve, de az is akad. Ha félre tudod tenni az agyad, sőt, elválasztani az agytörzsedtől és kidobni a legközelebbi szemetesbe, akkor az akciók egész élvezhetőek. De csakis az akciók. A párbeszédeknek álcázott szado-mazó eszközök még úgy is az őrületbe kergetnek, ha már csak egy agyatlan zombi vagy, aki megy a nép után.

És a konklúzió a végére: Harry Potter utánzat sebhely és szemüveg nélkül, ugyanazzal a sémával és rendezővel, aki időközben elfelejtett rendezni, de bénább CGI-jal és még annál is bénább tiniszínészekkel, kicsit megkeverve, nem rázva. Chris Colombus önkielégítése ez, ami biztosítja őt arról, hogy még nem felejtett el fantasyt rendezni és ami biztosít minket arról, hogy talán soha a büdös életben nem fogjuk megnézni a második részt. Már ha elkészül. Filmnek gyenge, másra meg nem jó. 3 pont, de csakis a tűrhető akciójelenetek és néhány jól sikerült poén miatt.