Rendezők: Tim Burton

Tim Burton az egyik legeredetibb rendező Hollywoodban. Keveseknek adatik csak meg, hogy ennyire egyedi látásmóddal filmeket készítsenek. Egy olyan látványvilágot képvisel, mely csak a sajátja. Ha látunk egy (tudtunkon kívül) általa rendezett filmet, azonnal tudjuk, ki készítette. Egyedi képzeletvilága bármikor képes az arra fogékony embert kirántani a hétköznapokból. Ennek is köszönhető az, hogyha láttál egy Burton filmet, sosem fogod elfelejteni. A hétköznapi szót elfelejthetjük, ha róla beszélünk. Különös, néha félelmetes, a végletekig kifacsart szürrealista világokat álmodik meg, majd visz filmre. Zsenialitása már-már az emberi tűrőképesség határait boncolgatja, hisz sokan már nem is tudják befogadni a műveit. Persze ezek csak ízlések és pofonok, hisz nem vagyunk egyformák. Az elborult karakterek, néhol az élénk színek, néhol a fekete árnyalatai dominálnak a filmjeiben. Hollywoodban, de talán az egész világon nincs még egy ennyire vizuális és különc rendező. De pont ezért szeretjük.

Timothy William Burton néven látta meg a napvilágot 1958. augusztus 25én, a kaliforniai Burbankben Bill Burton és Jean Erickson első gyerekeként. Talán nem cseng ismerősen szülőhelye, de ez a város ad otthont többek között az NBC-nek, a Warner Brothers-nek és a Disney-nek is. A szégyenlős és művészlélek Tim nem igazán tudott beilleszkedni a mindig mosolygós és boldog emberek közé. Az iskolában nem ért el kiemelkedő teljesítményt és könyvmoly sem volt. Nem volt népszerű gyerek, köszönhetően természetének. Sokkal jobban szeretett egyedül a szobájában rajzolgatni és festegetni, mint a többi gyerekkel játszani.

Az Evergreen utcán nőtt fel, meglehetősen közel a Valhalla temetőhöz. Nem egyszer beszélt róla, mennyire fura egy temető közelében felnőni. Talán ezért is lett olyan, amilyen. Gyerekkorában a festegetés mellett nagy szerelme volt a képregény és a horrortörténetek, valamint a szörnyfilmek. Imádta Godzillát, legnagyob példaképe pedig Vincent Price volt.

Mindössze 13 éves volt, mikor elkészítette első rövidfilmjét, a The island of Doctor Agor-t. Ez a legelső munkája, egy Super 8as kamerával vette fel. A történet H.G. Wells Dr. Moreau szigete novelláján alapult. Dr. Agort maga Burton játszotta, a többi szereplő pedig az osztálytársai közül került ki. A felvételek nagy részét a Los Angelesi állatkertben és Malibu tengerpartjain csinálta. Ekkoriban készítette el Houdini című rövidjét is, mely leginkább egy burleszk paródia volt.

A középiskola után felvették a California Institute of the Arts-ba 1976ban, így tovább hódolhatott a rajz iránti szerelmének. Egy ideig csak rajzolgatott, ám nem csinált semmi komolyabbat, ezért elvesztette ösztöndíját. Az elkeseredett fiú elszánta magát és megcsinálta első animációját 1979ben Stalk of the Celery Monster címmel. A rövid kis animáció egy fogorvosról szól, akit őrült tudósként ábrázol.

Erre figyel fel a Disney, majd fázisrajzolóként munkát kap a The Fox and the Hound című rajzfilmben. Burton megcsinálta, de untatta a munka, úgy gondolja nem erre született. 1985ben megkapja a The Black Cauldron projektet, mint karaktertervező, de a sok sötét és félelmetes karaktert a Disney mind elveti, mivel nem passzoltak bele az akkori koncepcióba.

Időközben kap esélyt saját projektjeinek megvalósítására, ekkor készül el a Doctor of Doom mely egy későbbi művének, a Karácsonyi Lidércnyomásnak az inspirálója, a Hansel and Gretel, a Luau és az első stop-motionkisfilmje, a Vincent. Ekkor kapott még egy kisebb feladatot az azóta kultuszfilmként tisztelt Tronban is.

Burton mindig is odavolt a stop-motionért, ezt későbbi munkáiban le sem tagadhatja. Az első ilyen filmje az 1982es Vincent, mely egy fekete-fehér bábfilm önéletrajzi ihletéssel. Egy fiúról szól, aki szobájában Vincent Pricenak képzeli magát és Edgar Allan Poet olvas. A mű át van itatva komorsággal, némi fekete humorral és rengeteg szürrealizmussal. Érdekessége, hogy a narrátor nem más, mint Burton gyerekkori példaképe és akiről a mű is szól, Vincent Price. 

Következő műve, mely már élőszereplős alkotás, az 1984es Frankenweenie. A fél órás rövidfilm tisztelgés az általa hőn szeretett szörnyfilmeknek, többek között a nevet is adó Frankensteinnek. A film egy fiatal fiúról, Victor Frankensteinről szól, akinek elgázolják a kutyáját, Sparkyt. Ő a tudomány segítségével visszahozza ekdvencét az élők sorába, ám a városlakók félnek tőle és üldözik, mely végül meghal. Ezután jönnek rá a lakosok, hogy a kutya mégsem volt rossz, így másodjára is visszahozzák őt az életbe, így happy endel végződik a film. Nagyon fontos szerepet játszik Burton életében ez a mű, rengeteg későbbi filmjében jön még elő.

Szerencsénkre a Frankenweenie felkeltette az érdeklődését egy bizonyos Stephen Kingnek is. Nagyon megtetszett neki a történet, ezért felhívta Bonni Leet, a Warner Bros. akkori producerét és neki is megmutatta. Lee továbbküldte az anyagot Paul Rubensnek, akinek Burton következő művét, a Pee Wee nagy kalandját köszönheti. Ez volt az első egész estés filmje, mely szélesebb körben tette nevét ismerté, valamint ekkor találkozott Danny Elfmannal is, aki azóta számtalan Tim Burton film zenéjét szerezte. Az 1985ös komédia kinyitotta a fiatal tehetség számára a kapukat és innen már egyenes út vezetett a világhír felé.

Ezután még két sorozatban tette le kézjegyét 1986ban, az Alfred Hitchcock Presentsben (The Jar) és a Faerie Tale Theatreben (Aladdin and his Wonderful Lamp). Ezekután otthagyta a tévét és végleg a nagyobb költségvetésű filmekre koncentrált.

Ezek után a Warner felajánlotta neki a Batman film megrendezését, ám neki nem tetszett a forgatókönyv, ezért hamar előállt egy 30 oldalas vázlattal. A stúdió rábólintott, de a forgatókönyv megírása majd 3 évet vett igénybe. Ezalatt elkészítette nagyszerű fekete komédiáját, a Beetlejuicet. Az 1988as film egészen parádés szereposztást kapott és egy aranyszobrocskát is hazavihetett a legjobb maszkért.

A forgatókönyv végül elkészült, majd Burton megrendezte az egyik legjobbnak kikiáltott képregény adaptációt, a Batmant. A szerepre Michael Keatont hozta magával, akivel már a korábbi filmjében is együtt dolgozott, valamint Danny Elfman is csatlakozott a produkcióhoz. A siker elsöprő volt, 1989ben már az első hétvégén visszahozta az elkészítésének költségeit, majd még 400 milliót söpört be az amúgy 35 millióból készült film. 

A Warner ezt látva szabad kezet adott Burtonnek szinte bármire. Így születhetett meg az 1990es Ollókezű Edward, melyet egy gyerekkori rajza ihletett. Burton ennél a filmnél már egyedül látta el a produceri, forgatókönyvírói és rendezői teendőket is. Ahogy a stúdió is gondolta, beváltotta a reményeket. Habár a mozipénztáraknál nem teljesített olyan jól, a nézők és a kritikusok is imádták. És talán ez az a film, melytől kezdve Johnny Depp is szinte Burton állandó kollégájává vált.

1992ben készítette el a Batman visszatértet, mely sokak szerint már túlontúl szürrealista és túlontúl Burtonös. A pénztáraknál sem hozott túl jól, az átlagnézőnek sem tetszett, kritikailag is lehúzták, valamint a film készítése során a Warner is rengetegszer akadályozta képzelete teljes vászonra vitelét. Burton ekkor fogadta meg, hogy soha többet nem fog folytatásfilmet csinálni. Érdekesség még, hogy trilógiát tervezett, mely utolsó darabjában Batman végleg eltávozott volna az élők sorából. A Warner ezt már végképp nem engedte, így abba is hagyta a Batmant frencsájzt. Helyét Joel Schumacher vette át, aki porig alázta a Batman nevet.

A Karácsonyi lidércnyomás a következő műve, melyet nem ő, hanem egy közeli barátja, Henry Selick rendezett 1993ban. Burton írta a forgatókönyvet, valamint a karakterekért is ő felelt. Selick vitte vászonra mindazt, amit Burton megálmodott. Visszatért a stop-motionhöz és bebizonyította, hogy még a 90es évek eljén is megállja a helyét ez a technika. Danny Elfman ismét brillírozott, máig feledhetetlen alkotást tettek le az asztalra.

1994ben elkezdte legújabb projektjét, mely Ed Wood címen tört be a köztudatba. Ez egy életrajzi film, mely a névadó Edward D. Wood, Jr.ról szól, akit a világ legrosszabb rendezőjének kiáltottak ki a 90es években. Másodjára dolgozik együtt Johnny Deppel, elsőként Martin Landauval, aki Lugosi Béla alakitásáért Oscart is kapott. A film egy másik aranyszobrocskát is bezsebelt a legjobb maszkért. A film fekete-fehérben készült el, mert senki sem tudta, hogyan nézhetett ki Lugosi Béla élőben. Habár ez volt kritikailag is a legelismertebb filmje, mégis megbukott a pénztáraknál.

1996ban elkészítette a Támad a Mars! című b-kategóriás sci-fi paródiáját, ám ez is elhasalt a pénztáraknál. A kevés időnek tudható be, hogy az űrlények számítógépes technikával lettek életre keltve, habár Burton mindvégig stop-motionnal akarta vászonra vinni őket. Az is érdekes lehet még, hogy eredetileg Dinosaurs attack! címmel látta volna meg a projekt a napvilágot, amolyan igazi báb-paródiaként, ám Burton hamar elvetette az ötletet, mert nem szerette volna, ha a Jurassic Parkkal hasonlítgassák. 

Talán a legérdekesebb Tim Burton projekt az egy évig készülgető Superman Lives! lett volna 1997ben, ha a stúdió nem hátrál vissza a 130 milliós költségvetés és a merően egyedi és új ötletek hallatán. A koncepció az volt, hogy már a film elején megöli Supermant Doomsday, majd az sokkal erősebben tér vissza az élők közé. Az eredeti forgatókönyvet Kevin Smith írta, ám ahogyan fokozatosan belemélyült Burton a szuperhős háttértörténetébe, annál jobban próbálta kiszorítani a zseniális Smith dialógusokat, mert az nem illett bele az ő koncepciójába. Supermant ekkor a még javában híres Nicolas Cage játszotta volna, aki saját ötleteivel is beszállt a projektbe. A legnagyobb változás is az ő nevéhez fűződik, azaz Superman halála után már nem a jól ismert piros-kék ruhában tért volna vissza, hanem egy fehér-sötétzöld ruhában. Burton elintézte volna azt is, hogy Jack Nicholson játssza Luthort és hogy Sandra Bullock legyen Lois Lane. Rengeteg concept art látott napvilágot, elkezdek készülni a díszletek is, mikor szólt a Warner, hogy mégsem készül el a film. Ekkor romlott meg teljesen a kapcsolat Burton és a Warner között, mely 2005ig nem is eredményezett újabb közös munkát.

1999ben Burton ismét egy nevéhez méltó filmmel ajándékozta meg a világot, név szerint az Álmosvölgy Legendájával. Az Oscar már előre zsebelhető volt a legjobb látványtervezésért és természetesen meg is kapta. A filmben harmadjára vezényli Johnny Deppet, aki zseniális alakítással járul hozzá a film közönségsikeréhez. A film vérbeli horrorkomédia, ahogy eddig is megszokhattuk Burtontől. 

2000ben jelentkezett egy netes flash sorozattal, mely a The World of Stainboy címet viseli. 6részes alkotás, mely a címszereplő Stainboy 6 kalandját meséli el. Senki ne várjon tőle sokat, habár nagyon látszik rajta, hogy Burton keze munkája.

Következő rendezése a 2001re datálható Majmok bolygója remake, melyet a 20th Century Fox zászlója alatt rendezett meg. Habár a pénztáraknál elég jól szerepelt, sem a közönség, sem a kritikusok nem voltak elragadtatva a filmtől. Sokan Burton egyik legrosszabb alkotásának tartják. Ennek ellenére minden rá jellemző vonás megtalálható benne, de valahogy mégsem lett az igazi.

2001ben kezdte kapcsolatát Helena Bonham Carterrel, akivel a Majmok bolygója forgatásán ismerkedett össze.

2003ban elkészítette az egyetlen Burton alkotást, melyről nem is hinnénk, hogy az ő rendezése. A nagy hal teljesen jó film annak ellenére, hogy nincs benne a már oly jól ismert sötét, szürrealista tónus. A film Daniel Wallace regényét veszi alapul és merőben mást nyújt, mint amit Burtontől megszokhattunk. Szerintem ebben rejlik a valódi nagyság: Burton félredobta a rá jellemző képivilágot és alkotott egy teljesen más filmet, mely ugyancsak nagyszerű lett. Képes volt egy egy más műfajban is maradandót alkotni. 

2005en visszatért a jól bevált látványhoz és megalkotta a Charlie és a csokigyárat. A produkciót 150 millióból hozta össze és bankot robbantott. Mind a kritikusok, mind a nézők az egekig magasztalták. Burton bevetette a teljes tárházát, rengeteg túlzás, rengeteg szín, túljátszó, irritáló színészek és Johnny Depp immár negyedjére. 

Ugyanebben az évben jelentkezik a Halott Menyasszonnyal, melyben Burton az olyannyira kedvelt stop-motion technikát alkalmazza újra. Habár egy kicsit továbbfejlesztették a technikát, még mindig rengeteg időbe telik elkészíteni egy ilyen művet. Szám szerint 55 hétbe. A bábok fogaskerekekkel voltak megtámogatva, valamint nem kamerával, hanem nagyfelbontású digitális fényképezőgépekkel készítették el a stop-motion filmet. Immáron ötödik alkalommal dolgozik a mester Deppel, hisz ő kölcsönözte hangját a vőlegénynek.

Ezek után jött egy horror-musical, melyben ismét Johnny Deppet hívta segítségül. A Sweeney Todd - A Fleet Street démoni borbélya címmel ellátott 2007es film ismét robbantott a kasszáknál. Ebben felesége, Helena Bonham Carter is szerepet kapott. A film a látványtervezésért újfent Oscar-díjat kapott, valamint 2 Golden Globe-ot is.

Mostanában Shane Ackert karolta fel, aki Burton segítségével elkészíthette a 9 című rövidfilmjéből az egész estés változatot. Gőzerővel dolgozik az Alice Csodaországbanon, melyet 2010ben láthatunk a mozikban. Tervezi a Frankenweenie remakejét is. Hogy mit hoz még a jövő számára ki tudja, de reméljük, hogy képes lesz ugyanilyen eredeti maradni az egyre jobban elanyagiasodó Hollywoodban.