Becstelen brigantyk (Inglourious Basterds)

Tarantino 10 évig foltozta a forgatókönyvet és azt kell mondjam, minden rezdülésében meglátszik. A film szinte tökéletes, de legalábbis Tarantino eddigi legkiforrottabb műve. Habár nálam még mindig a Ponyvaregény van az első helyen, de nagyon közel állt hozzá, hogy letaszítsa trónjáról. Így viszont ez "csak" az ezüstérmes a rendező eddigi munkái közül, a bronzt pedig a Kutyaszorítóban kapja.

A történet szerint van egy csapat amerikai-zsidó katona, akiket ledobnak az ellenséges vonalak mögé Franciaországba, hogy ott nácit öljenek. Közbe jön a Kino Hadművelet, ami egy Hitler ellen irányuló terror-akció, de hogy mi is a lényege pontosan, az már talán spoiler lenne, még akkor is, ha a trailerben ellőtték, ezért nézzétek meg a saját szemetekkel a moziban. 

A film talán közel sem lenne ilyen jó, ha a színészek nem teljesítenek így. Aldo Raine-t alakító Brad Pitt valami zseniálisat alkotott megint a betanult akcentusával, ő hozza a poénok nagy részét is, de néha elég csak az arckifejezéseit nézni, rögtön elkapja a vigyorgás az embert. Mindenképp meg kell még említeni a Hans Landa-t alakító Christoph Waltzot, hisz az ő játéka vitte a pálmát. Az első perctől kezdve olyan feszültséget teremtett, hogy öröm volt nézni.

Mindenki kitett magáért, a Medve zsidó, Eli Roth ugyanúgy, mint az élete legjobb és legnagyobb szerepét kapott Til Schweiger. Nem is tudnék mindenkit felsorolni, hisz az összes szereplőt külön bekezdésben dícsérhetném, mert mindannyiuk játékában volt valami egyedi, ami emlékezetessé teszi őket. Tarantino ismét remek szereplőgárdát kapott össze, el kell ismernünk.

A forgatókönyv, mint már írtam, nagyon összeszedett, a párbeszédek zseniálisak, az első perctől kezdve magába szippantja a hangulata az embert és a végéig nem is ereszti, de úgy, hogy közben a 155 percnyi játékidő mindössze másfél órának tűnik. És ez a jó film, mikor nem az órádat nézed, hogy mikor lesz már vége, hanem nézed a filmet és hopp, egyszercsak vége. Az egész film tempója ráérős, de a jelenetek feszültséggel telik, mert sosem lehet tudni, hogy mi lesz a következő lépés.

Megjelenik a Tarantinora jellemző fejezetekre bontás, valamint az időbeni ugrálás, de már korántsem olyan mértékben, mint mondjuk a Kill Billben. Aprópó Kill Bill. Aki ugyanezt várja a filmtől, csak háborús környezetben, azt el kell szomorítsak, mert közel sem a harcon van a hangsúly, hanem a zseniálisan megírt párbeszédeken. 

És akkor a negatívumokról is essen pár szó. Nekem a harcjelenetek közel sem tetszettek annyira, mint amennyire kellett volna. Írhatnám még a néhol feltűnő felesleges erőszakot, de mivel Tarantino film, ezért nem írom. Egyszerűen nem mindig éreztem azt, hogy erre most szükség volt. Ettől függetlenül zseniális a mozi, mindenképp érdemes megnézni.

Elérkeztünk a pontozáshoz, és akkor most rögtön le is írom mennyit kap: 9/10. Nem ez Tarantino legjobbja, de csak egy kicsi választotta el tőle. Mikor néztem teljesen lekötött, nem foglalkoztam az idővel és semmi más problémával sem, csak a filmmel. És ez a jó film ismérve.