Képlet (Knowing 2009)

Nem akartam megnézni, aztán mégis a kezem ügyébe akadt, volt egy kis időm és úgy gondoltam miért is ne. Hát mindjárt elmondom miért ne.

Először is, azért néztem meg, mert több helyen is olvastam, hogy igen, ez talán az a film, ami Nicolas Caget visszarántja az életbe. Szó mi szó, Cage tényleg elég jól alakít, vele semmi probléma nem volt, de ettől függetlenül a film rossz, és nem ez lesz a belépőkártyája Hollywood nagyágyúi közé. Pedig nem kevés zseniális akciófilm fűződik hozzá, példának okáért az Ál/arc vagy a Tolvajtempó, de mára már sajnos megfakult a neve. Hiába na, nem válogatás nélkül kéne belemenni minden szutyok forgatókönyvbe, dehát ez van, lehet nem engedheti meg magának a finnyáskodást, nem tudhatom.

Egyébként a movienak csak egyetlen hibája van, a szar forgatókönyv. Látvány terén odapakolnak a készítők rendesen, a katasztrófákon ámul az ember, mintha először látna vidámparkot, cirkuszt, repülőgép szerencsétlenséget, ilyesmi. Az tényleg pozitívum, meg az utolsó 5 perc körülbelül, és ennyi volt a jó benne. Igazából hülyébb forgatókönyv alapján készült filmet is lehet élvezni, ha nem veszi magát komolyan, valamint ha nem dögunalom. Ugyanis ez a film nagy hibája, rohadt unalmas az elejétől a végéig. A katasztrófák üde színfoltként jelennek meg, felébresztenek egy kicsit, mint egy reggeli koffeinbeöntés, majd ugyanúgy visszaalszol a következő katasztrófáig, mintha misem történt volna. 

A történetről csak nagy vonalakban fogok írni, mert minden plusz információ spoiler lehet, már persze ha valakit izgat egyáltalán a film. 50 évvel ezelőtt egy kislány teleír egy lapot számokkal, eltemetik egy időkapszulában, az iskola fennállásának valahanyadik évfordulóján kinyitják, egy kissrác kapja meg, értetlenkedik, majd apjához, Nic Cagehez kerül, aki mellesleg valami tudós. Követik egymást az események, és rájön hogy bizony ez az elmúlt és elkövetkezendő katasztrófák dátumát jelöli.

A színészekkel semmi bajom, habár nem kedvelem a gyerekszínészeket, de itt még ők sem voltak annyira idegesítőek, mint az egyik nő. Legalább 10 percen keresztül sikítozott, a végén már azt kívántam bár meghalna. Itt direkt nem lövöm le a poént, de amikor megtörtént, önelégült mosoly terült szét az arcomon.

Hiába húzom le nagyon, lehet hogy valakinek tetszeni fog, sőt kifejezetten élvezni fogja, de sajnos nem én voltam a szerencsés. Pedig szar filmekért is tudok rajongani, de ez nem ilyen lesz. Az a durva, hogy pár napja néztem, és már alig emlékszem valamire. Ennek tükrében adok neki pontot, de tévedés ne essék, próbáltam rajta sokat gondolkodni, mennyit is kapjon. Van pár rész benne, ami kifejezetten jó volt, de attól ez még iszonyat gyenge lett, így csak 3/10et kap.